Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

gozta be, hogy az eredetihez hű lesz a berendezése is, „nem tarthatta meg eredeti alakját belsejére nézve, mivel Oszkár herczeg, a' király testvére és a' svéd bizottmány elnöke, a' kiállítók rendelkezésére ajánlotta."

30 A norvégek által építtetett házban népviseletek meg házmodellek osztoztak a térben a nemzeti iparuk által előállított árucikkekkel.

31 Ugyancsak kiállítás kapott helyet az orosz házban.

32 Más épületeket adminisztrációs célokra vettek igénybe, így a tiroli házban az osztrák kiállítási bizottság működött.

33 • Az 1867-es párizsi kiállítás nyomaiba lépve, az azt 1873-ban követő bécsi világkiállítás terveibe az előbbieknek a nyomán iktatták be a házak bemutatóját. A kiállítandó házak társadalmi meghatározottsága tekintetében azonban ezúttal már mások voltak az elképzelések. Munkáslakásokról itt, ahol „a nagytőke... félénken tartózkodik a dolgozó osztályoknak való lakásoktól"

34 , már nincsen semmi szó. 1873-ban, közvetlenül a párizsi kommün bukása után, az Osztrák-Magyar Monarchiában aligha lett volna várható, hogy fórumot kínáljanak a munkások nyomorúságos lakáskörülményei megváltoztatását célzó terveknek. A kiállítás szervezői ehelyett inkább egyrészt a süllyedő középrétegeket kívánták támogatni lakásgondjaiknak a megoldásában, másrészt pedig a parasztság mind szembetűnőbben lemaradóit lakásviszonyaiban áhítottak volna némi javulást eredményezni. Az eleve gyökeresen eltérő lakásmódból egyértelműen következik, hogy azután mind a polgári otthonnak, mind pedig a parasztháznak különálló kiállítási egységet jelöltek ki, és a szervezésükhöz is külön programot bocsátottak ki.

35 Ami a minket közelebbről érdeklő utóbbi csoportot illeti, amely ,,A parasztház, berendezésével és bútorzatával" címet viselte, a részletes program tanúsága szerint ettől a kiállítási részlegtől azt is remélték a rendezők, hogy elcsalogatja majd a ,,kisebb mezőgazdák osztályát" a kiállításba, ,,a világkiállítás, a kultur-élet és népjólét ezen hatalmas emeltyűje által a haladás iránti fogékonyságnak a paraszt osztályban leendő ébresztésére." A hangoztatott tökéletesítést, a parasztházaknak egészségesebbé, kényelmesebbé, illetve a berendezésüknek célszerűbbé tételét a rendezők nagy mértékben konzervatív módon kívánták elérni, érezhetően az volt a t

szándékuk, hogy a helyileg kialakult, hagyományos lakásformák ne bolygatódjanak meg túlságosan. A program óva intett a kipróbálatlan, legújabb találmányokkal felszerelt „képzeleti parasztházak" akár modellként, akár természetes nagyságban való kiállításától, helyette „kiállításra bocsáttassék mindaz, ami gyakorlatilag helyesnek és a különféle országokban szétszórva jónak és czélszerűnek mutatkozik." A szervezők úgy vélték, hogy ezáltal „a világkiállítás fogja a kívánt és legjobb alkalmat is szolgáltatni arra, hogy üy példák és minták gyakorlatilag feltüntettessenek, és nem igen lehet kétségbe vonni, hogy a kiállítás ezen része a parasztosztályt saját előnyére figyelmessé fogja tenni." Olyan, az eredetieknek megfelelő parasztházaknak a kiválogatására próbált tehát ösztönözni a rendezőbizottság, amelyek követendőként állíthatók a látogatóul toborzott parasztok elé. Az óhajtott siker érdekében a program közelebbről is igyekezett körülhatárolni a kívánalmakat, így szembeállította egyes parasztszobák nedves és hepe-hupás agyagpadlójával és más házak száraz, könnyen tisztán tartható, sima padlózatát, amely „ugyanazon anyagból csak más alkatrészek felhasználásával készül." Helytelennek ítélt régiességeket is felhozott, mint a svédországi „bőrtáblás" parasztházak,

36 megjegyezve, hogy ,jly exoticus mutatványok mellett az 1873. világkiállítás nem fog kardoskodni."

37 Megrótta továbbá a nyílt tűzhelyeket és az óriási kemencéket, a tűzifa pazarlása miatt. A rendezők reménye szerint „szintúgy nem fog többé kényelmes szekrény eszményképének tartatni a vasakkal kivert, tarka-barka láda, kovácsolt csappantyús lakatával."

38 A tervezet többségében ugyanazokat az országokat mozgósította, mint annak idején a párizsi felhívásnak a hagyományos épületekre vonatkozó szakasza, azokat tehát, ahol a kapitalista fejlődés megkésett volta miatt a parasztság tradíciói jobbára még elevenek, alkotóképesek voltak.

39 A kiírás kifejezetten eredeti parasztházaknak a felvonultatására bíztatott, mégis a kiállított épületeknek ez esetben is csupán egy része vehető, ha fenntartásokkal is, néprajzilag hitelesnek. A kiállítás rendezőségének a felkérésére a parasztházakról írt hivatalos ismertető füzet szerint

40 a felállításra kerültek közül kilenc épület volt parasztházként számbavehető, közülük hét a rendező ország, az Osztrák-Magyar Monarchia területéről. Ezen belül a történeti Magyarországról egy ház képviselte a magyarokat, a Székelyföldről (2. kép). Két ház volt a hazai németségtől, Gajdéiból (Geidel, Kl'acno, v. Nyitra m.; 3. kép) és Kisdisznódról (Michelsberg, Cisnädoara, v. Szeben m.; 4. kép). Szerepelt egy román ház is, Oravicáról (Oraviça, v. Krassó-Szörény m; 5. kép). Volt még ezen kívül az ismertetés által a parasztházak közé soroltak körében egy-egy ház Horvátországból, Vorarlbergből és Galíciából, továbbá Oroszországból és Elzászból. A kiállítás idején kiadott folyóiratokban fellelhető utalások szerint azonban számos más épület is csoportosult a kiállításnak ezen a részén.

41 így az egyik cikkben szóba került „az ódon külsejű ruthén templom, melynek eredetije valahol a Kárpátok közt van elrejtve, s melynek az utolsó szögig fából készült épülete."

42 Voltak továbbá házak is, így norvég és svéd ,Jialászház".

43 „svéd majorház és iskolaépület, felsőausztriai alpesi kunyhó, stájjerországi, karinthiai ház."

44 Mindezekről általában csak a közreadott képeket és a hozzájuk fűzött pár szavas jellemzést ismerjük. Annyi azonban ezekből is kitűnik,