Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)
ajtó. Ez az ajtó vasalt volt, természetesnek tűnik, hogy valamit zárt, és amit zárt, az zárt helyiség lehetett. Akkor viszont nem valószínű, hogy innen nyílt a ház bejárata. A hulladékgödör helyzete is arra vall, hogy nem ez volt a bejárati homlokzat, mert ha ez lett volna, aKKor éppen az állati hulladékokkal teli gödör a ház bejáratával szembe került volna. Mindez arra vall, hogy közelebb járunk a valósághoz, ha az épület bejáratát a déli homlokzaton keressük. Ez viszont több érdekes következtetésre nyújt lehetőséget. A nyugati helyiségben ugyanis a déli fal és a véghomlokzat sarkában egy kemence van, mely nem ér a véghomlokzatig, hanem a kemence és a fal között padka van. Ha a helyiség ajtaja délről nyílik, akkor egy olyan helyiségbe lépünk be ezen az ajtón, amilyet BAKÓ Ferenc rekonstruált az osztatlan belső terű lakóháznál, 25 azaz a tüzelőberendezés a bejárat mellett foglal helyet. A néprajzi rekonstrukcióval nagymértékben egybevág a szabolcsi földvár feltárásakor előkerült, megjelenésében az Árpád-kori lakógödrökre emlékeztető, de a megközelítően délről nyíló bejárata melletti kőkemencés, IX-X. századra datálható lakóház maradványai, melyet közelebbről nem azonosított, de a honfoglaló magyarságtól eltérő antropológiai jegyekkel rendelkező népesség épített. 26 Ez az elrendezés, úgy tűnik, megfelel az egyhelyiséges északi és keleti szláv házak alaprajzi tagolódásának is. 27 A Miskolcon kiásott épület rekonstrukciójánál, ezek alapján valószínű, hogy a keleti helyiségben nem csapszéket, vagy ivót kell keresnünk, hanem az egy fűtetlen kamra, melyben különösen a nagyobbik padka alvóhelyül is szolgálhatott. 2 8 Az északi toldalék pedig valamilyen fészer lehetett. (2. kép) A településkép felidézésénél abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Tiszaörvény az egyetlen olyan hazai középkori faluásatás, ahol a templom, temetők és a település mintegy 70—80 %-ban átkutatottnak, feltártnak tekinthető. 29 Az ásatást vezető HORVÁTH Béla megállapítja: „A feltárt terület viszonylagos nagysága, valamint a házak és különböző épületek száma módot nyújt arra, hogy a falu szerkezetére következtethessünk. A település gerincét az a kocsiút adja meg, melyet két alacsony dombvonulat közötti mélyedésben tártunk fel 1967-ben. A lakóházak és az épületek az út két oldalán helyezkedtek el." 30 Ennek, az útvonalhoz igazodó településnek történetében két korszakot sikerült elkülöníteni: „. . . a falu betelepítése a holtág partján húzódó területen kezdődött a XI. sz. elején. Kisebb csoportokat alkottak és életmódjukban a halászat, vadászat és az állattartás játszott szerepet. A terjeszkedés a XII. sz. közepén érte el a második domb vonulatot, már kifejezetten mezőgazdasági életformával, ahol a tatárjárás pusztításáig folyt az élet." 31 A tatárjárás Borsod megye déli részén különösen nagy pusztításokkal járt, ami nyüvánvalóan következik abból, hogy a magyar sereg a Sajó melletti Muhinál szenvedett el döntő vereséget. Mint GYÖRFFY György megállapítja: „A tatárjárás előtt említett 69 helység közül 16 néptelenedett el, ami 24 %-os pusztulásra mutat. Az elpusztult falvak többsége azonban az alföldi részre esik, s itt a pusztulás arányát legalább duplájára tehetjük, míg az erdővidéken, ahol a lakosság elrejtőzhetett, a veszteség csekélyebb volt, s a lakosság a tatárok elvonulása után újra építhette a falvait." 32 A tatárjárás a dél-borsodi részeken messzemenő következményekkel járt. A települések egy része nem is éledt fel többé 33 és a településhálózat súlypontjaiban is változások következtek be. Szihalom többé nem jelentős hely, Százdmonostor teljesen elpusztul, s csak nevében éled újjá 34 Szalonta vásárhely jellege megszűnik, sőt a főútvonal is áthelyeződik, és a Hejőt immár Bód és Keresztúr között lépi át. 35 Továbbra is mezővárosi rangú Muhi, és e szintre emelkedik a déli területeken az új vásárhely Szentpéter, ugyanakkor megindul a diósgyőri vár és várbirtok kiépülése, 36 mely birtokhoz tartozik majd a későbbiekben a megye déli felének jelentős része. A régészeti feltárások nyomán ebből a korból Muhiból és Miskolcról ismerünk lakóépületeket. A mezővárosi rangú, a dél-borsodi területek egyik központjának számító Muhi természetesen nem azonosítható a környező jobbágyfalvakkal, és az ásatás rendszertelensége miatt az sem állapítható meg, hogy a leletek a jobbágyok, vagy esetleg mezővárosi kézművesek, uradalmi tisztségviselők, stb. kultúráját reprezentálják. A másik nehézség a Műhibán történt feltárásoknál az, hogy egyetlen teljes épületet sem ástak ki, így az alaprajz alakulására nincsenek adataink. Legbőségesebben még a falazatokra vonatkozóan nyerhetünk értesüléseket. Az épületek egy része sűrűn levert cölöpökből készített fallal épült ; 37 mely cölöpöket kívül-belül betapasztottak. Nem ritka a fonott fal sem, melyeknél figyelemreméltó, hogy összeépültek kőfalakkal. 38 Egy talpas-vázas szerkezetű építmény sarokpontját is feltárták — a fal kitöltéséről azonban nem értesülünk, 3 9 és kőfalak is előfordultak nagy számban. Az ásató feljegyzéseit közreadók egyik esetben — a legnagyobb összefüggő falakat tartalmazó feltárásnál feltételezik, hogy a kiásott kőfalak a konyha falai, a csatlakozó fonott falak pedig az egyéb helyiségeket határolták, azaz, hogy az épületnek, ún. „szenesháza" volt. 40 Kemencéket is kiástak, 41 melyek közül az egyik 125 X 130 cm-es belméretű volt, mindkét oldalán azonos méretű nyílással, ami megnehezíti használatának rekonstrukcióját. 42 Figyelemre méltó, hogy kályhacsempéket is találtak például az említett kőés paticsfalú épületben is, itt levéldíszes pártadarabokra is bukkantak. A kályhacsempék laposak voltak, és úgy tűnik, hogy a kályháknak pártája is lehetett, legalább is erre utalnak a nagymennyiségben előkerült pártatöredékek 43 A leletek közül különösen figyelemreméltó az, hogy kályhacsempe negatívot is találtak 44 ami valószínűsíti, hogy a csempéket helyben készítették.
