Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

K. Csilléry Klára A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM KIALAKULÁSÁNAK ELŐTÖRTÉNETE 1. Első kísérletek népi építmények kiállítására A szabadtéri múzeumok előtörténete ma még csupán nagy vonásokban ismert. Az azonban mindenesetre máris valószínűnek látszik, hogy annak a gondolatnak a megfogalmazódásához, miszerint megismertetés céljából az érdeklődők számára közös gyűjteménybe telepítendők össze különböző vidékekről származó jellemzőnek ítélt népi épületek, a legfőbb ösztönzést a múlt század második felének nagy világkiállításai adták — amint erre már Leopold SCHMIDT rámutatott.

1 Jól tudjuk, hogy a mi múzeumunk legkorábbi elődjeként is az a parasztházakból álló együttes tekinthető, amely a történeti Magyarország területéről összeválogatva, az 1873-as bécsi világkiállításon került felépítésre.

2 A következőkben előadottak tehát ezeket az előzményeket tekintik át, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megalapításába torkolló magyarországi kiindulású kezdeményezéseket tartva szem előtt. Kiállításon parasztházak 1867-ben tűntek fel első ízben, ez az alkalom a párizsi világkiállítás volt. Első ilyen szereplésüknek sajátos, a kor társadalmi problémáiban gyökeredző indítéka volt. A világkiállítások rendezésének gyakorlata akkor még meglehetősen új volt, hiszen csak 1851-től kezdődően vállalkoztak rá, az ipar, kereskedelem, tudomány és művészet által elért eredmények megjelenítésére. Az első négy alkalommal London és Párizs váltogatta egymást a rendezői szerepben, alkalomról-alkalomra alakítva és bővítve a programot. így iktatták be, szociálpolitikai meggondolásokból az 1867-es párizsi világkiállítás tervezésekor a már korábban is bemutatottak kiegészítésére a X. csoportot. Ennek, a kormányzat által pártfogolt szociálreformeri elveknek megfelelően megalkotott egységnek, miként az a katalógusból megtudható, céljául tűzték „lehetőséget nyújtani a falusi és városi lakosság testi és lelki állapotának a javítására."

3 A X. csoportba osztották be az oktatásügy anyagát, itt kaptak helyet a vöröskereszt építményei, de a legnagyobb tért a dolgozó tömegek számára gyártott olcsó árucikkek foglalták el. Ez azután a kiállításban szereplő tárgycsoportoknak a társadalom valóságos megosztottságát idéző kettéválasztását eredményezte. így például noha a bútorok és berendezési tárgyak részére volt kijelölve a kiállítás III. csoportja, a X. csoportban is létesült egy megfelelő egység — az előbbi az úri-polgári háztartások igényei alapján tervezett, az utóbbi a munkások és parasztok anyagi lehetőségeihez szabott választék felsorakoztatására. Ugyanígy az öltözetek és élelmiszerek esetében is elkülönítve mutatták be a hatalom birtokosainak felkínált áruajánlattól a dolgozóknak szántakat, illetve a népi készítményeket - köztük a népviseleteket. A X. csoportnak az egyik kisebb egysége, a kiállításnak 93. osztálya lakóházakat foglalt magába; a cím ebben az esetben is egyértelműen utalt az elérni óhajtott célra: „Olcsó, egészséges és jó közérzetet biztosító lakások".

4 A kiírásban lefektetett meghatározás szerint kiállítandók voltak itt egyrészt „az egyes vidékek különböző dolgozó osztályaira jellemző családi lakástípusok", másrészt pedig „azok a lakástípusok, amelyeket a városi és falusi üzemek munkásai számára ajánlanak" a kiállítók.

5 A megjelentetett kiállítási katalógusból és tudósításokból

6 az világlik ki, hogy az ilyen épületek bemutatására eredetileg közzétett felhívás végülis csak csekély számú jelentkezőt vonzott, ami jórészt az építkezés, illetve az esetleges áttelepítés nehézségeivel magyarázható. Más kérdés azonban, hogy tulajdonképpen még a kiírásnak megfelelő építmények felállítására vállalkozó államok között sem akadt olyan, amely teljességében magáévá tette volna a tervezet által sugalmazott gondolatot, nevezetesen a náluk helyileg általános otthonoknak a szociálreformátorok által ideálisnak ajánlottakkal való szembeállítását. A rendelkezésre álló adatok arról tanúskodnak, hogy a megfelelő munkáslakások létesítése körüli érdemeinek „világra szóló" propagálása elsősorban a kiállítást rendező országnak állt érdekében. Nem kis mértékben közrejátszhatott ebben az a körülmény, hogy a világkiállítással mód adódott széles nyüvánosság elé tárni a III. Napóleon által különös támogatásban részesített munkáslakás-építkezéseket, a császár „szocialista kísérleteit." így szerepelt egy lakóház annak a mulhousi (mühlhauseni) munkásvárosnak a képviseletében is, amelyről később Engels olyan rosszallóan nyUatkozott a lakáskérdéssel kapcsolatos egyik vitairatában, rámutatva az efféle „társadalmi csodaszerek" eredménytelen voltára.

7 A francia kiállítók tehát hat különböző, egy és többlakásos munkásházat emeltek a rendelkezésre bocsátott területen; mindegyik már az ezt megelőző évek során megvalósított ilyen építkezések nyomán készült — lényegében tehát másolatként fogható fel. Némelyiküket itt nem csupán berendezéssel látták el, hanem a kihasználhatóság minél tökéletesebb demonstrálására lakót is telepítettek bele. Az eredetinek megfelelően megépített