Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Bevezetés

Közülük egyik és legfontosabb: ez a könyv a szerző (Vágó Márta) tulajdonában levő olyan másolat alapján készült, amely talán egyike lehet az eredeti emlékirat első másolatainak. Ezt a fel­tevést látszik igazolni az a tény is, hogy ebben a gépiratban az egyes József Attila-levelek szövegei világosan elkülönülnek egy­mástól, míg a folyóiratok egyik-másik közlésében egymásba mosódnak az egyes levelek, időnként nehéz eldönteni, hol végző­dik a korábbi keletű levél, és hol kezdődik a későbbi. Továbbá: ez a kiadvány az első olyan közlemény, amelyben — egységes szövegközlési elvek alapján — egyszerre jelent meg valamennyi levélszöveg a címzett ellenőrzése és segítőkész közreműködése mellett. — A szóban forgó levelek jelen kötetbeli szövege tehát az újonnan megjelent emlékirat közléseit követi. A korábban összegyűjtőn anyagot a nyomdai munkálatok idején igazítot­tam az időközben megjelent könyv szövegeihez. Az összevetés­kor kiderült azonban, hogy — sajnos — ez a közlés sem mentes szövegromlástól. Ott, ahol ezek egyértelműen felismerhetők vol­tak, megtartottam a korábbi, hitelesebbnek látszó szöveg­változatot. Az idegen nyelven írott leveleket az eredetinek megfelelően közlöm. Magyar fordításukat a vonatkozó jegyzet tartalmazza. * Köszönettel tartozom elsőként azoknak, akiknek megértő támogatása nélkül e gyűjtemény nem kerülhetett volna nyilvá­nosságra: József Attila hozzátartozóinak, barátainak, kortársai­nak, amiért leveleik közzétételét engedélyezték. Továbbá azok­nak, akik emlékezéseikkel segítségemre voltak a levelek homályos utalásainak megfejtésében, mindenekelőtt a költő nővérének, Makainé József Etelkának és Mitniczkyné Vágó Mártának, vala­mint Cserépfalvi Imrének, Gál Istvánnak, Ignotus Pálnak, dr. Kardos Lajosnak, Szenes Erzsinek, Rajk Lászlónénak. Köszönetet mondok azoknak, akiktől munkám során ösztön­zést, segítséget kaptam: Horváth Mártonnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt főigazgatójának, aki e szép feladattal megbízott, Lengyel Dénes volt főigazgatóhelyettesnek, aki vállalkozásomat nem magánambíciónak, de közérdeket szolgálónak tekintette s mint ilyet a tőle telhető módon támogatta, továbbá kollégáim-

Next

/
Oldalképek
Tartalom