Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)
Levelek
a te kezedből érkezik hozzám, csak lom és szemét. És most, amikor minden porcikám terjengve szétszáll, mint a füst, hogy akárhol vagy is, a bőrödhöz érjen, amikor annyira érzem, hogy: Te: vagy, hogy belefájdulnak a távolságok, akkor ne haragudj, ha nem törődöm kicsi dolgokkal és csak lobogtatom feléd maradék lelkeimet. Néked nyújtom e gőgöt, hogy büszke légy rá: Nagyszerű ormaimra nem dobhatok apró bálványokat sem, a te dolgod, hogy elrakosgasd a pohárszékbe. Im így üldvözöl a te Éretlen Fényed 64 JUHÁSZ GYULA és TERESCSÉNYI GYULA - JÓZSEF ATTILÁNAK [Szeged, 1925. febr.?] K uves Attila öcsém, Espersit János beszélni akar veled, Tisza fezálló 37. sz. alatt vasárnap délig. De. a kávéházban lesz. Vasárnap délben Orbán Irének várnak ebédre! Elmenj, édes öcsém! Jó egészséget és egyebet ! Ölel Juhász Gyula bátyád. Kedves Attilám Kerestünk — hol vagy és hogy vagy? Olaszországi három hónapos kúrámról jövet szerettelek volna szivemre ölelni. Ha nem találkoznánk, minden földi jót kívánok. Vasárnap délután utazom Pestre, az üzeneteidet — bizonyára vannak — szeretném fölvinni. Ölel az idősebb Terescsényi