Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

1925. január 1. Dec. 4-én kelt barátian szelíd tónusú soraimnak tárgyi részé­hez hozzá kell tennem azt, hogy decemb. 17-én Miskolcon jártam­kor az általam küldött 10 vers utolsó kettőjéért K. 120.000. — hono­ráriumot felvettem, úgyhogy mostan K 550.000. (ötszázötven­ezer) követelés illet meg, melyet részletekben meg is fogsz kapni. Dec. 4-én megírt levelemet azért nem küldtem el, mert az abban emiitett nagyobb összeg kútba esett. Most pedig figyelj ide ! Értesültem, hogy Szakasitsnál és egyebütt pénzednek ,^sik­kasztása" miatt dezavuáltál engemet. Amennyiben ez igaz: a leghálátlanabb és legaljasabb csirke­fogó vagy, akivel valaha életemben dolgom volt és ez esetben ne várd, hogy bármikor is szóbaállok veled. 1. József Attila 1924 novemberében 10 verset küld a miskolci Reggeli H.-hoz, azzal, hogy honoráriumra nem, csak arra reflektál, hogy sajtó alatt lévő könyvére való tekintettel, miskolci propa­ganda céljából, közöljék a verseket. 2. Fenyő László már 1924 júliusában és szeptemberében leküld összesen 10 József-verset, kieszközli, hogy a versek a lehelő legrövidebb idő alatt lejöjjenek, kieszközli a legmagasabb hono­ráriumot és ezzel József tudtán kívül már júliusban meg­kezdi József érdekében azt a miskolci propagandát, melyet József úrnak csak novemberben jutott eszébe megkezdeni, másrészt olyan pénzösszeget teremt József számára, melyet — mint József no­vemlieri ingyenfelkinálkozása mutatja — szubjektív értelemben a semmiből jött ajándéknak vehet — és aki csetepatézott érte, aki ki verekedte ezt neki, annak csak fenntartás nélkül, köszönettel és hálával tartozik. Aki mást tesz : gazember ! Technikai mellékörülmény, hogy a pénzt én vettem fel és — átmeneti értelemben , mint baráti kölcsönt, melyet az elemi méltányosság alapján elvárhattam tőled, én is használtam föl. Ha ez sikkasztás: sikkasztó vagyok. Jogodban áll, hogy bepö­rölj. Ha azonban a te eljárásod: becsületes eljárás, az, amit megérdemeltem — nincs becsületes ember a világon és én meg­érdemlem, nem a börtönt - a kötelet is !

Next

/
Oldalképek
Tartalom