Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Makó, 1924. jan. 29. Kedves Lucie, azért nem irtam eddig, mert legelső sorban néked van jogod tőlem levelet várni és kapni, de nem adódott soha olyan alkalom, hogy valamivel kiengeszteljem okolt haragvásodat. Küldök néked egy verset és egy fényképet: sót és kenyeret. Nagy idő volt az a hónap, amióta elváltunk, de nagy idő kell ahhoz is, hogy a vizek „felszállandjanak", hogy azután bő, meleg csöppekben hulljanak az őket váró földekre. így találkozunk megint most mi is, akármit mondtál, akármit mondsz és akármit fogsz mondani, mert az eső akkor is lehull, ha a föld nem veszi magába. Nem tudok elég meleg szavakat találni, nem birom önmagamat meg­vetni vagy csak össze is szidni, mert azóta férfibb férfi vagyok és a férfibb férfiaknak az a tulajdonságuk, hogy hallgatnak és tűr­nek, akkor is, ha nincs igazuk, mert van erejük és akaratuk elvi­selni a nem-igazság rongy-ruháját ha már felvették magukra. Bocsánatot sem kérek, mert a bocsánat vagy adódik, vagy nem adódik és a legyőzöttek különben sem szoktak bocsánatot kérni legyőzőiktől. Szilveszter éjszaka fölléptem, kerestem 175.000 koronát, ebben ugyan benne van két ott rögtönzött vers árverési díja is. Nyugodtan, szépen elmultak a napok az én szerető János Bácsim mellett. Dolgoztam sokat, tiz egynéhány jó verset és egy egyfel­vonásos drámát írtam, többek között már félig elolvastam Nitzsche Zarathusztra ját és mondom, mindenben ellentmondok néki, csak a fölsőbbrendü ember jövetelében értek vele egyet. Juhász Gyulát János bácsival meglátogattuk és ő nagyon örült az új verseimnek. Kritikát is irtam. A lányok kézről kézre ado­gattak, hogy írjak az emlékkönyvükbe. Es még több ilyesféle história történt velem. Éppen ma beidéztek a rendőrségre, ahol megtudtam, hogy az ügyészség Istengyalázásért pörbe fogott a Lázadó Krisztus nyomán. Itt, Makón viszontláttam azt a kéz­iratot, melyet még szeptemberben adtam oda Hajdú Henriknek. Legföljebb egy évi fogház, ami alatt szépen megtanulhatok néme­tül. János Bácsi ugyan azt mondja, hogy az ügyész, ha megtudja 4 S

Next

/
Oldalképek
Tartalom