Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

tehát remélhető, hogy az egész eddig nem ismert vagy félreismert embert „lényegében" megmutatom. Ebben természetesen benne foglaltatik az a többé-kevésbé fontos változás is, amit el kell hogy érjen, a dolgok új meglátása. Mert egy mesebeli évalvó ha fölébredvén, kinéz a világba, nem úgy fog öltözni, ahogy álmában volt, vagy szeretett volna, hanem bizonyára az időjárást veszi figyelembe. Mérlegelve a dolgokat és ha közvetítőnek vesszük a prózát (a regényt), akkor az u.n. költői igazságszolgáltatáshoz jutunk el. Ez azonban nem az eddig így nevezett művészetbeli elégtételt jelenti, mert eddig csak arra szolgált, hogy a mese kerek legyen és kicsikarjon belőlünk egy kis jó polgári koszton is tengődő katharsist, hanem ezt én csakis ethikai mégpedig új-etnikai értelemben fogom fel, ami már az ember szerintem-való lényegéhez roppant nagy közeledést mutat. A művészet pedig nem egyéb, mint önmagunk keresése, amit megfelelőbben úgy is lehet mondani, hogy Emberkeresése az Emberben. (A prózát az előbb azért hoztam fel, mert a „Ti jók vagytok mindannyian" kezdetű verset regénnyé lehetne bővíteni, amikor is az olvasó súlyos és erős két praemissát kap, amelyek elseje a tárgyalás, másodika pedig a befejezés, amelynek jelen esetben olyannak kell lennie, hogy az olvasó a megfelelő konklúziót vonja le belőle: amit pedig csak a fentiek szerint birok elképzelni. Vagyis így a vers szuggesztív kinyilatkoztatás, a próza pedig igazságügyi döntvénytár, amikor is csak egy ítéletet lehet mondani, és azt se mondja senki — prózában nem, soha nem szabad ! — hanem a prózaolvasóban mondatik. Tehát így a regény is szuggesztív kell nogy legyen!) Most művészetbeli megújhodás előtt állunk, amit elég keserves lesz keresztülvinni, mert még nincs meg az új ethika, ami pedig még Krisztus ethikájától is sokban fog különbözni. Én úgy képzelem el, hogy circa olyan arányban tér el az új testamentumtól, amilyen arányban az uj testamentum az ótól. Es ez nem bolondság, ezt én erős hittel hiszem és így vélek eljutni az én életem értelméhez, hogy azután megtaláljam az élet (és a létezés) értelmét. Ez összefügg szervesen az Isten-hittel és itt figyelmeztetem Ödön bátyámat arra az álmomra, amit Makón már elmondtam, hogy én az Istent új és igazi valójában fogom megmutatni. Hogy már kapiskáltam ehhez, azt a Lázadó Krisztus és a 13. szonett is megmutatja (Minden lélek az Úrba szabadul, fakir és kéjenc ott eggyé békülnek — mint illat s dögbűz ...