Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Jegyzetek

A verses levél alábbi magyar fordítását a kritikai kiadás jegyzetéből (JAÖM II. 477.) vettem át: Lucie-m, a levél, amelyet ma írok, versben fog szórni a nagy unalom miatt, amely elfog a tenger süket zajában, és móg magányosabbá teszi szívében a keserű embert. A kispolgároknak autóbusz-életük van ós a nagy harcosoknak gránitszilár.kból való csillagjaik vannak ón mindezek nélkül élek tanulás ürügye alatt és ón is meghalok, de ón a magányban. Anélkül, hogy levelemnek különleges fontosságot akarnék tulajdonítani és anélkül, hogy kórlelni kezdenélek, hogy magyarázd meg, Luciem ahogy büntetésüket magyarázza az anya gyermekeinek hogy: ,,Mi az ok, amely arra késztet, hogy megtiltsd, hogy megtartsam szakállam, melyre senki sem haragszik, csak te: te már *?g!alkczol vele, bár a skótok hordhatják szoknyáikat. Nos, anékül, hogy megkérnélek, m^yarázd meg, miért vagy dühös, amit én növesztek, drága szakállam az, és ha te levágnád, mint egy borjúlapockát Szegedon újból megnöveszteném ón. Most pedig, hogy bővebb legyen a napirend, elmondom, hogy a néma e-t mindig kimondják a versben, móg akkor is, ha az olyan elragadó, mint az a csodálatos vers, melyet most olvasol. Nincs kivétel ezalól, eg

a

k hiátus esetén aminők elkerülésére kiesik különben versemben is van ám hiátus, mivelhogy rímem nincs bőrönd-számra. Etus ól, hízik és jót mulat, hitemre ! ami engem illet, szeretnék már egyszer főzeléket enni. Ezeket írtam ezerkilencszázhuszonhét július huszonkilencedikén Cagnesben, unalmamban. Most kaptam meg ezerfranknyi küldeményedet már becsomagolom gatyáimat és ingeimet, elmegyek, mint ősöm ment a Walhalla felé ez úton légy mesterem, Allah ! 132. JÓZSEF ATTILA - Juhász Gyulának. Budapest, 1927. okt. 12. — Eredetije: PIM. — Közölte Péter: JA Szegeden, 49. — Végig