Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

[Makó, 1923. tavasza ?] Kedves ... Rosszat hallottam felőled: mi az? Mi történt, hogy mikor én készülök és akarok jó lenni, akkor Te az ellenkező végletbe csapsz. Hát mi mindig alfa ós omega leszünk? Te mindig versenyeztél, hogy jobb, okosabb, nemesebb légy mint én, és most igazán érthetetlen, hogy, hogy oly híreket hallok felőled, melyek cseppet sem alkalmasak arra, hogy bennem az erő érzetét keltsék, mert most mindig az motoszkál a fejemben, hogy mi illetve ki is lesz Belőled? Belőlem lesz valami, én nagy akarok lenni ! Érted? Nagy! Mért nem buzditsz, versenyzel velem? Mért maradsz el? Azt akarod, hogy csak valami legyen belőlem? Én már megszoktam, hogy minden jóban, lélekemelő dologban Te vezess, a Te nyomdokaidon haladjak célom felé, mely előtt Te, mivel szerény vagy, félre állsz, és a dicsőség koronája ékesíti homlokomat. Ne légy akaratos, légy olyan, mint voltál azelőtt és akkor én is igyekszem majd magasabbra törni, hogv tetted gyümölcseként büszkén állapítsd meg: „Nagy részben En segítettem, buzdítottam Attilát, s sokat köszönhet nekem!!! ölel, csókol írj ! Attila 32 JÓZSEF ATTILA JÓZSEF JOLÁNNAK Makó, 1923. V. 14. Kedves Lucie, megbocsáss, hogy csak most írom meg a címet, de mikor Szögedre értein, csak azt tudtam meg hogy Szt. Mihálv-u. (>. alatt laknak s ott keresvén nem végezhettem el akkor semmit, mert senki se volt otthon és az üzlet csukva volt. Aztán meg beteg is voltam, pénzem se volt, hogy bemenjek újra. Különben vonat alatt is feküdtem azóta, de engem fölszcdtok, mort előttem valakit elgázolt. így megvagyok és most félig meddig búcsúzom is,