Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

JÓZSEF ATTILA MAKAI ÖDÖNNEK Makó, 1922. nov. 4. Kedves Gyámom, bocsánatot kell kérnem, akkor is, ha nem kapnám meg, amiért én oly rossz, hálátlan vagyok és voltam és amit talán kevéssé enyhit csak a fiatalos nekifeszülés meg a nembánomság keserűsége. Kedves Gyámom, most már nem kérek semmit, csak ne nagyon haragudjon rám. Ezt a szomorú ridegséget jóvá tenni ngyse tudnám, megpróbálom, ha megengedné, legalább lassanként elfeledtetni. Még nem tudom, hogyan, de megpróbálom. Most már nyakig vagyok az életben és csak úgy fuldoklóm a gyönyörűségtől. Iritz Miksa bornagykereskedőnél vagyok nevelő. Havonta 5000 és egynehány K fizetést kapok. Ebből 5000 K-t fizetek lakás és ellátásért, A Parnassusra is elindultam ( !). A szegedi Szinház és Társáig közölte két versem és olyan dicsériádát zengett rólam, hogy szinte belekábultam. Versekért eddig vagy 500 K-t kaptam. Decemberben jelen meg első verseskönyvem: Szépség koldusa, Juhász Gyula előszavával, Szegeden. A kiadó a tiszta bevétel 50%-t adja nekem. 300 pldon nem sok nyereség lesz a 150 K. Esetleg el se fogy mind. 5-én megjelen 5 versem egy antológiában. A szegedi lapok közül vagy négy, a Szeged, a Szegedi Hiradó, a Színház és Társaság és a Színházi újság kér verset. Nagyon keveset fizetnek. Még a Szinház és Társaság fizet legjobban, szeptemberben adott két versért 200 K-t. A Segitő Egyesület ad egy pár ezer K ruhasegélyt. Júniusban a tanári kar vett egy vászon nyári ruhát. Még fölöslegem is van, amit nem viselek, igaz, hogy nem is lehet. így megvagyok. Kedves Gyámom, tudom, nem ezt érdemelte tolom, de én se érdemeltem az Élettől ilyen nagy szomorúságot. Bocsásson meg, én az Életnek megbocsátok. Mást úgyse tehetek. Szomorú szeretettel köszöntöm Attila 3

* 35