Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

igaz ez, általános alannyal, mert én mint én annak láttára egyszerűen meghalok, nem létezem s ha mégis létezem akkor, csak azért létezem, mert előlépett a másik Edit, elvette ezt a boldog személytelenséget s olyan speciális énné kellett változnom, aki ezzel a közbelépő, hiú, tudására, a másik Edittől elvett, őt alig megillető erejére oly rátarti Edittel kellett hogy koitáljon. Maga olyan énnekem, mint anya és leánya — nagyon szeretem a leányt és az anya megtagadja tőlem. Most majd fölkeresem apámat magamban, hogy ő beszéljen az anya-Edittel, ő koitáljon vele és az Edit, az igazi, aki valóságosan született, nem „pszichésen", s akihez az anyja — én azt hiszem, — nagyon szigorú, nagyon nem engedi szabadon, akinek a jövőjéért nagyon aggódik az anyja s ezért oly „gondos" vele szemben, hogy nem hagyja szeretnie az apátlannak, tehát gyámoltalannak vélt Attilát az enyém legyen. Az anya az apámé, maga az enyém. Én tulajdonképpen minden férfi, minden általam szeretett férfi szerelmét közvetíttem[!] az anya-Editnek; a másik Editnek nem, hiszen ő személytelenül kívántatik és szerettetik Attila által. Az anya-Edit, a Gyömrői, hogy csak a másikat nevezzük Editnek, éppen ezt kifogásolta, nem értette meg, vagy nem akarta megérteni, hogy az igazi szerelem két lény személytelen egyesülése. És így hagytak egészen magamra, apát a fiú-csecsemővel, akit én nem tudok táplálni, akit nem tudok megölni, hogy végképp elcsitítsam; a gyermek szenved és én nagyon boldogtalan vagyok. fin, Edit, nem rovok föl magának semmit. Olyan mindegy nekem, hogy kit vesz magához az ágyba. De azt mondja, hogy szereti Újvárit. Én őt alig ismerem, de nem is akarok róla roszszat mondani. Azonban mélységes szomorúsággal tölt meg valami, ami azt súgja, hogy maga ezzel magát is, engemet is megcsal. Maga nem szereti őt — ezt elárulta akkor, amikor az jött a nyelvére, hogy négy nyelven beszél, hogy tehát elmenekülne nélküle, hogy tehát nem számít rá minden esetben. Maga kiválasztotta őt s azért őt, mert maga illúziómentesen akar élni s beburkolózik az illúziómentesség illúziójába. A taxiban maga mondta neki, hogy szálljon ki a Meinlnél s ezért is követtem én magát és ezért is kell maga nekem. Tudja, mi van a maga parancsoló gesztusában ? A kőikét védő anyaállat állandó harci kedve, az, ami a nők legtöbbjében el van fojtva. Én ezt, Edit,