Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

azt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk. Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam négy havi áramfogyasztásról szóló P. 19.35-t kitevő egyesitett számlát, amelyet hétfőig — ma szombat van — ki kellene fizetnem, különben nem kapok világitást. Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok. 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse féléve le van törve. Nem takart seb kell, hanem festett vérzés mondhatnám, hogy száraz kenyérhéjon rágódunk. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam. Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választom ki, hogy a kissé keserű pohár után nyúljak ? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának, derékaljul összehajtott egy pokrócot, és kábátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. ő feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap, az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad — És így tovább. Nagyon sajnálom, hogy öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is. Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését. József Attila 213 JÓZSEF ATTILA BABITS MIHÁLYNAK B[uda]p[est]. 1933. márc. 2. Igen tisztelt Uram ! A Baumgarten Ferenc I. Alapítványból folyósított 300.— pengőt köszönöm. Valóban az utolsó pillanatban jött, már «zét is szedték. De más oldalról is könnyített helyzetemen. 19* 291