Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

erősen bizalmatlanok velem szemben, ha köztük megjelenek. Azonban — megintcsak a mozgalomnak hála — többnyire ösmernek s igy csak az u.n. ,,oppozició" használja ki a „proletárirodalom platformtervezetét" és pedig nem ellenem, hanem a mozgalom ellen, azzal, hogy ime: ,,mit mondtunk? A szovjetbürokrácia ha tehetséges uj ember kerül e mozgalomba, inkább hamis váddal rohan rá, hogy kimarja". Minthogy a S. és K. „felelőssége" ilyen bajokat okoz, a párt kénytelen volt az én esetemben hivatalosan meghazudtolni. Igen sok munkás kommunista pedig elhatározta, hogy a S. és K.tól minden terjesztési támogatást megvon, továbbá ha kezébe kerül a lap, tovább nem adja. (Ezt annál könnyebben határozták el, mert eddig is ugy adták csak tovább, hogy a Magyarországra vonatkozó téves közlésekkel teli oldalakat a legtöbb számból előbb kitépték. Ön, mint elfogulatlan külföldi, ha összeveti a S. és K. meg az Uj Március egy időben megjelent különböző számait, e két lapban Magyarországra vonatkozólag két egymástól eltérő irányvonalat és eltérő tényállításokat állapithat meg. Természetes, hogy az Uj Márciusé a helyes.) Ezt a levelet meg kellett irnom önnek, nehogy ön fölüljön az ellenem szóló támadásnak még olyan formában sem, hogy az a múltra vonatkozik. Én az, amivel vádolnak, de még hasonló sem, soha nem voltam, annak idején tagja voltam a Vági pártnak és ideális anarchista kezdeti koromban is hasznos szolgálatokat tettem a mozgalomnak, puszta rokonszenvből, amennyiben Landler és néhány pesti védő között közvetitettem annak idején. Erre tanú lesz majd Rákosi Mátyás, akivel itt Pesten érintkezésben voltam, tanúm lesz Alpár, akivel Landlerrel és egy védővel Bécsben együtt voltam és tanúm lesz az ügyvéd annakidején. De tanúm lehet Rákosi Mátyás nővére is innen Pestről, ő tudja, hogy fivére ügyében hányszor szaladgáltam nála, amikor még egyáltalában nem voltam kommunista, sőt netalántán Weinberger Zoltán anyja is emlékezik talán — arcról — reám, t.i. Rákosinak és Weinbergernek is én hordtam be hosszú ideig a fogházba, a vizsgálati fogságba, az ennivalót, — sőt mi több, én vásároltam. Ismétlem, annak idején én anarchista és nem kommunista voltam, ezt előző verseimből is kiveheti. Hogy miért nem irtam akkor ilyen verseket? Nos, proletárvers cimén a gyakorlatban magyarul csak szennyirodal-