Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Mit csinálsz? Most, igy messziről ugy tűnsz föl mint egy óriásnő, aki lomhán mozdulni kezd egy nagy homályos szobában. Találkoztam Lánggal, kérdezte, mit üzenek. Hát mit mondhattam ? Azt hogy sokszor, melegen üdvözöllek . . . Hallom, hogy először szigorú akartál lenni, de most együtt mulatsz azzal, aki rosszul próbál a kórusban. Nem szégyelled magad? Hát illik ez egy nagy leányhoz? Siess édeském és igazán gyere. Persze, te ott mulatsz, míg én itt szenvedek. Igaz, hogy módjával, mert a mult vasárnap kiránduláson voltam és sokat nevettem a többieken, akik hátizsákokat cipeltek, mig én olyan könnyedén léptem előttük mint egy fürj kopaszon. Irj és siess. Nem harmadik emelet, hanem negyedik. Vagy ez alibi? Sok szeretettel csókol, ölel és nagyon vár, Attila 188 JÓZSEF ATTILA - SZÁNTÓ JUDITNAK Budapest, 1931. ápr. 20. Jutkám, nem irtál, pedig nagyon vártam, hogy fölviduljak. Szomorgásomnak nem az az oka, hogy elmentél, de ha itt volnál, meg tudnád akadályozni, hogy erőt vegyen rajtam. Olyan nehéz dolgokon töröm a fejem és most érzem először, hogy gyönge vagyok hozzájuk. Keveset tudok, kevés szellemi táplálékot ettem, nem szedtem össze magamat eléggé ahhoz sem, hogy fölemeljem, amit föl szeretnék mutatni. Töprengek, mint a tenger, ahelyett hogy rendes folyócskaként vinném a szegény tótok tutaját . . . Tanulnom kellene, de a tanulásban azt szereteném foganni, amin vajúdok, erre persze nincs lehetőség.