Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

nyom à h. 200. —, tanításukért kapok havonta ossz.: 600. — azaz hatszáz koronát. Evvel is csökken az intézeti számlám. A német tanár megengedte, hogy hallgatónak föl járjak a különórákra, ahol én nem felelhetek, mert a fizetők négyes csoportokban járnak, mivel többel nem tudna a tanár foglalkozni, és így az egyik négyes csoportban én vagyok az ötödik kerék, aki csak akkor számit, ha egy másik hiányzik. De így is megyek annyira, mint a többiek, mert az egész óra társalgásból áll, már amennyire a fiúk beszélnek németül — egy se tud annyit mint én, a dolgozataim kettősnél jobbak. Most jut eszembe, hogyha én nem is irtam, azért Ti, pláne Etus ! írhattatok volna, mert én igazán vártam a postát. Igaz, hogy még nem érdemeltem ki, no de azért igazán jólesett, hogy nem írtam és mégis kaptam Tőled egy lapot. Van egy egész csomó uj- meg ujabb versem, az internátus igazgatója evvel kapcsolatban azt mondta, hogy született nyugatista vagyok. Közülük küldök most egy kettőt. Hogy vagytok? Gondoltok-e rám? Ödönnek is irnék, de látod ily rettenetes irást nem merek néki küldeni, máshogyan pedig nem tudok irni, mert nincs időm. Félévben jeles akarok lenni ! [^Nagyon köszönöm Adyt — már adybb vagyok Adinál._ De keserves dolog: be kell már fejezni a levelet és újra bocsánatot kérni regényes hallgatásomért. Nagyon sokszor ölel, csókol mindnyájatokat Attila 16 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK Makó, 1921. dec. 2. Kedves Lucie ! Ajánlott leveledet ma délben kaptam meg és sietek rá válaszolni. A télikabátot illetőleg a csomagot olyan régen megkaptam, hogy már a gombok is leszakadtak róla. T.i. a télikabátról. Én ugyan úgy emlékszem, hogy ezt annakidején köszönetemmel együtt megírtam. Nem tudom, hogy én tévedek-e, vagy pedig a