Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

SZEGŐ ENDRE - JÓZSEF ATTILÁNAK Budapest, 1930. január 15. Tisztelt József Ur ! Elkövettem azt a — nehéz gazdasági helyzetünkben vétkes — könnyelműséget, hogy az ön ,,tárgyi"-nak becézett kritikai tanulmányáért 50 jobb sorsra érdemes fillért kiadtam. Nem vagyok túlságosan takarékos ember, mégis bosszant a dolog, mert vásárlásaimnál legalább az ellenérték kategóriája tekintetében nem szeretek csalódni, ha már minőségiekben ugy is kockázatot kell vállalnom, s ha például egy regényt, egy verseskötetet, vagy akár egy tárgyi kritikai tanulmányt veszek meg, az ellenértéktől azt kívánom, hogy ideális jellegű legyen. Most pedig mi történt? Pénzemért két dolgot kaptam: először bosszankodást — ez kétségtelenül eszmei, de nem haszon — másodszor hathatós védelmet azzal szemben, hogy a jövőben az Ön nevével jelzett termékekért ennél nagyobb költségekbe verjem magam — ez kétségtelenül haszon, viszont merőben gyakorlati természetű. Beláthatja, hogy vásárlásom lehangolóan ütött ki. E talán gyarló szempontú, de őszinte vallomás után mégis arra kérem, ne keresse a világért se alábbi soraim indítékai között a kárbaveszett 50 fillért, s ha talán indulatra, vagy haragra vélne bennük találni, tulajdonítsa inkább bosszúságomnak s arról higyje el, amit már emiitettem, hogy tisztára ideális. Ez a bosszankodás önnek szól. De ez sem az embernek, kihez személyesen nincs szerencsém, hanem csakis az irónak, aki Babits Mihályról, számos remek vers, tanulmány, novella és néhány kiváló regény szerzőjéről az egész embert lóhátról megitélő „tanulmányt" merészelt irni, anélkül, hogy csak magát a szóbanforgó vékony kötetet is komolyan tanulmányozta volna, „kritikai" tanulmányt, anélkül, hogy minden kritika első lelki feltételéről, az önkritikáról, bár leghalványabb fogalma volna, no meg épen „tárgyi" kritikai tanulmányt, holott — a vak is látja — kb 14 oldalnyi műve irása közben egy pillanatra se jutott eszébe, ugyan mi is volna dolgozata tárgya, hanem csak belecsipkedett innen is, onnan is, a megválogatás minden szempontja, rendje, ésszerűsége nélkül, tárgyilagossága pedig odáig megy, hogy „gőgö2(>4