Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Nem „vádoltalak", hogy velem nem törődtél, csak magaddal, csupán megállapítottam. Ha te törődésnek nevezed azt, hogy leveleztél Ferenczi Izsóval és nem tudom kikkel, úgy egyetlen szavam sincs. És a törődést nem is úgy értettem, ahogyan egy szegény fiúval, avagy okos gyerekkel, tehetséges rímnökkel törődnek, hanem amint azt szerelmesével teszi az ember. Ebben az értelemben pedig igazán nem jelenti a törődés azt, hogy az ember az „élet és halál kérdéseire" szerelmese nélkül keresi a választ. Hogy Londonba megy, hogy azután Németországba menjen és a jó Isten tudja még hová. Ám jó, törődtél velem, igaz, de magad sem vonhatod kétségbe, hogy többet törődtél a rólam szóló és körülöttem rajzó, úgy látszik, sikeres véleményekkel. Azt írod: „És ha nem volna itt ez a világ, ez a reális világ, hanem valahol egy metafizikai síkon élnénk ..." A többit (amire a ha vonatkozik) nem idézem, mert megint azt válaszolnád, hogy gyűlölködő vagyok, pedig csak szomorú. Erre vonatkozólag csak annyit, hogy tévedésben vagy, mert igenis „metafizikai sikon" is élünk. Különben nem is élnénk. „Te is menekültél volna, ha tudtál volna." Nekem eszembe sem jutott, míg te próbálkoztál is vele, amint ezt megírtad volt. „Tudtuk mi első perctől fogva, hogy halálra van ítélve a mi szerelmünk, hogy gyöngék vagyunk az egész világgal szemben, ami nem akarja." — Látod kicsi, még önmagáddal szemben sem vagy őszinte. Nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk gyöngék, ha erősen szeretsz, ha igazán szeretsz, amint azt mondottad, hiszen ha nincs benned az a hagyományos női ingatagság, ha arra a pergőtűzre csupán a válladat vonogatod, akkor már rendben van minden. Nagyon jól tudod, hogy nem az ellenző világon, hanem rajtad fordul meg minden, annál is inkább, mert ez az ellenző világ nem parancsolt rád, hanem csupán folyamodott hozzád és a döntést mégis csak rád bízta. Én csupán veled szemben voltam gyönge, ami természetes: ketten pedig csak olyan fokig voltunk gyöngék, amennyire te gyönge voltál. Ne feledd el Márti, hogy rajtad fordul meg és ma is tőled függ minden. Még „gyűlölködő" levelem hangja is, Németország is, szerelmünk is, házasságunk is. Én a szerelmet vettem realitásnak, a házasságot csupán az együttélés törvényes formájának, te pedig a házasságot veszed realitásnak a szerelmet meg valamilyen irrealitásnak, amivel számolni nem kell. Amikor azt mondtam, hogy nem tudom magam