Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

ban úgy látszik, hogy komolyabb munkát végezzen. Ezt írta, de lehet h. azért mondta le, mert amint emlékszem, annakidején zavarba hozott és lehet h. valami marhaságot mondottam. Félr. ért. elk. vég. ez a szamárság ha volt, tárgyi volt. (Alanyi költő — tárgyi ökör.) 3. Mannheimet fölhívtam kétszer, harmadszor is, akkorra már elutazott. 4. Hogy mit dolgozom? „Kizárólag olyasmit, ami a világért sem fizeti ki magát?" Miköztünk ez a kérdés ilyen formában föl se vetődhet. Egyébként ha megjelenik a Századunk, elküldöm cikkemet, itt küldök verset. Egyébként (újfent) legkedvesebb olvasmányommal foglalkozom: Le commerce et l'industrie de la Hongrie etc. Publ. par. 1. Ch. de. Com. et d'Ind. d. 1. H. (Hogy ez utóbbi nem fizeti ki magát, arról én nem tehetek.) Ám lásd: Fürtöm szőlőkhöz volt hasonló s most hüvelyében rohadt borsó. Fekete szemei peregnek, hulló könnyemmel keverednek. Óh kínos, szögletes múlásom, perccel nyelődő pusztulásom ! Vonom-viszem a téli mennynek Együgyű fényét kedvesemnek. Oh égbolt csontos tisztasága: éhen halottak fagyossága! Hunyor nélküli nyugalommal, tettembe vetett bizalommal! Szerelem volt a végességem, szerelem lesz a békességem. — bútoraim az égi fények, és neked én tompább, szegényebb. Kicsim, oly jó, hogy szidsz, de ezt a verset ne bántsd. Mért is bántanál érte ?