Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

dül lányokkal. Csak visszamehetnék már közéjük, ha már haza nem utazhatom. De kezdem azon törni a fejemet, hogy karácsonykor végleg hazamegyek, Attilkám, kisfiam, mi lesz velünk? Az a legrettenetesebb, hogy nem tudom, mi lenne a legjobb, félek az a hivatali munka nem lesz jó Neked, ahogy Juliska mondta, ki fog belőle lógni a lelked mint Procrustes-ágyból. Pénz, pénz, pénz kéne a fene egye meg ezt az egész ronda világot. Versedhez hozzászólni komolyan most túl fáradt vagyok, de prózádtól el vagyok ragadtatva. 1/2 4. Megint nem tudok és nem tudok aludni ezektől a vonatoktól 1 Amellett tegnap kiderült, hogy csak egyszer egy héten kell u.n. praktikus munkát végeznem, és ezért az egy napért kényszerítenek, hogy a többi 6-on is itt lakjam ? ! Mért vájjon ? Kellett nekik a pénz és bedűtöttek? Máskép nem értem. — Kincsem, Te vájjon alszol? És úgylátszik nem kapod rendesen Te se kézhez leveleimet, nem tudom, hogy csináljam ezt a pénz küldéssel?! Ird meg! — Attilkám, mért oly rém nehéz Neked és nekem mindig megvolt ami kellett? Apáék nem törődnek Veled? És a barátaid? És mi van a könyveddel, nem jelenik meg ? És az állásod még bizonytalan ? De tényleg a mindennapi evésre van-e pénzed? Kicsi fiókám, hogy dédelgethetnélek jókedvre ? Mondd, hogy van az, hogy ebbe az egész nagy London School of Economicsba, minden fiúnak van pénze ahoz, hogy nyugodtan tanuljon? Biztosan sokan küzködnek azért köztük, óraadásokkal, ösztöndíjakkal verekedik ki maguknak ezeket az éveket. Persze az a szerencséjük, hogy ilyenfajta tehetségük van, amely koncentrálódik egy pozitívan művelhető problémakörre, ebből aztán egész életükbe megélnek. Csak már reggel volna, vájjon merek-e majd tényleg szólni, hogy elengedjenek? — Az előadásaim csak reggel 10-kor kezdődnek, bent az iskolába lehet igen olcsón lunchölni és teázni, lukas órákon a könyvtárba dolgozni vagy lemenni a közeli parkba és 6-kor hazamehetek mindennap a Dinner 1/2 8-kor van régi pensiómban, mig ide haza kellene szaladni, minden étkezésre, mert csak úgy fizeti ki magát az itt lakás és este félni kell az uecán és amellett utálom. Drágám, hogy röstellem