Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

elérni szociális viszonylatban, — bár ezt te előre föltételezted. Minthogy pedig magad is belátod, hogy itt komoly eredményekről szé) sem lehet, bár lelket kíván ez a munka, de csak azért kívánja, hogy legyen mit megölnie — éppen az ellenkezőjét kéne csinálnod annak, amit ma cselekszel, hiszen szamárság viszontagságokon át kipróbálni, hogy alkalmas vagy-e olyan munkára, amely teljesen meddő, de ezzel szemben gyilkosa az embernek. Erre azután föl sem hozhatod azt, hogy „kenyérkereset", mert nagyon jól tudod, hogy Apa révén bármikor kellemesebb elhelyezkedést találhatsz. A magam részéről ugyan azt hiszem, hogy ha megtanulod ezt a mesterséget is, az semmi esetre sem árt, bár előre láthatván, még sok kínos fordulata mutatkozik meg előtted és ejti kétségbe könnyelmű hiteidet. Apáékat már ma délután kerestem telefonon, de nem találtam őket. Holnap, szerdán délelőtt Jóska Bácsit majd a Lloydnál vélem fölfedezhetni. Lámpalázam van. Mi van az Egyetemmel? Nem akarsz hazajönni és bejönni velem abba a bankba? Hogy együtt dolgozzunk, te az angol és én a francia levelezésben ? Látod, itt maradhattál volna, most talán nem örülnél, hiszen ha az ember nem volt még a palánk mögött, akkor azt hiszi, hogy ott szebb és jobb és szociálisabb életet lehetne csinálni, legföljebb ha már mögéje került, látja, hogy hát bizony az mind csak remény és vágyakozás volt, amit előre ténynek hitt, mint most, a te esetedben is. De nem bölcselkedem tovább, mert még én is egészen elbutulok. Két oldalad van, ezt még megjegyezhetem, mind a kettő ritka és rövid. T. i. leveled oldaláról beszélek — a tieidet nem tudom számon tartani. Mennél sokoldalúbb vagy, annál kevésbé rétegeződő leveleket írsz, vagy jobban mondva nem is leveleket. hanem csak leve lel. Hát szervusz, kicsim, új címem a legrégebbi, már megírtam. Ami pedig az expresszeket, táviratot, légipostát illeti, szégyelld magad, de szörnyen, mert örülnöd kellene, hogy miattad elárverezik sarokházamat és bútoraimat. Emiatt most nem kapsz verset, pedig nagyon szépet szándékoztam írni. Csókol sokszor és ölel és nagyon szereti Mártiját Attila