Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

virágos téren van). — Különben a könyvek, amiket előtanulmányok céljából kaptam, ugylátszik elsőranguak, az első amit most már egész rendszeresen olvasok és tanulok, egy elemi közgazdaságtan, hallatlanul logikusan, világosan van fölépítve, direkt élvezet. Az angol is jól megy, Marie Small aki táncosnőnek készül, és akivel különösen sokat vagyok együtt, folyton beszéltet és javit. Ma elvitt magával a balettórájára, egy elragadé), nagyszerű orosz asszonyté)l tanul, aki valamikor a cári balett primabalerinája volt. Most már kiöregedett a szinpadról, emigrált, sugárzóan meleg, jó és tehetséges, szép is, énekelve ugrálva elánnal és energiával tanit, bájos, okos angyal. Különben nagyon rossz kedvem van, mert nem irsz ! Oly rossz vagy. Rémes, nem tudom hol vagy, hogy vagy, hogy telnek napjaid, mi történik családodban, gondolsz-e rám. 29-ike reggel Megint nincs levelem Tőled, csak apáéktól Locarnóból, elküldték Manheim ,,

Generationproblem"-jenek II. füzetét. 148 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1028. szept. 30. Drága kis életem, romélem, hogy vasárnap délután lévén, már meg is kaptad expres8-repülőpé>8támat és nem szidsz, hanem hangos magyar kiáltásokkal örvendezel. És azért is ragadtam meg újólag pennámat, hogy örömöd motorkarokkal dagassza keblemet, mert már ugy bepenészesedik, mint a kenyér a pincében. Kicsikém, ugy nézek ki, mint az épülő ház, amelyet faállványok fognak körbe; kivül hordom már bordáimat, nagyon bánkódom utánad. Ám lehet, hogy csupán én érzem így, mert éppen amaz ur, aki kijelenté, hogy nincsen fantáziám, egyben igen melegen biztosított, hogy külsőm egészségileg elragadé): „Roppant jól néz ki, kérem." Illyéssel beszéltem, gyönyörű négy részből álló verso jött a Nyugatban, bátyja halálára irta „Bucsuztató"-nak. Ugy vélem, töblxit ér minden eddigi versénél, tehát nagyon jó. De jött