Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Pest, 1928. szept. 20. Mártus, ma délben adtam föl számodra egy táviratot, Londonba. Hogy spóroljak, ravaszkodnom kellett. Mi az, hogy szeretlek? Nagyon szeretlek de ez már két szó és kétannyiba kerül. Igy hát a következő zseniális (ez természetes) trükköt alkalmaztam, azt irtam, hogy Taimebienfort. Erre a kisasszony megrökönyödve és németül kérdi: Was ist das? - Ez? Ez egy szó. — Milyen nyelven? — Hollandusul. (Külön azért tettem a bien mögé a fort-t, pedig fordítva helyesebb.) - Hollandusul? Hollandusul. — Nincs itt több szó összevonva? óh dehogy. — Azért kérem, mert nékem felelnem kell érte. — Erre elkezdtem alkudni vele. Ugyan kedves kisasszony, ki jön rá arra, hogy az a hollandus szó hány részből áll ! Erre ő - De biztosan hollandus szó? - Bevallottam néki, hogy francia. De nem összevont. Akkor, bocsásson meg, mert felelős vagyok és meg kell kérdeznem az ellenőrtől, hogy tényleg nem két szó-e. — Kisasszony, Kisasszony, egészen őszintén mondom, hogy nem két szó. - De igazán? Mert én még nem régen vagyok itt és tudtomon kivül nem szeretnék szabályellenességet elkövetni. — Igazán nem két szó, hiszen nem is lehet kettő, mert négy. De csak azt a kettőt jelenti, hogy nagyon szeret. — Hogyan? Hány szó ? — Négy. — Négy ? — Négy. — Igen kisasszony azt hiszem, jobb lesz, ha magyarul irom meg. — Ezután vettem egy új blankettát a South-Kensington és a Manson Place-t irtam egy szóba. Azt mondom, — kedves kisasszony, én szerelmes de szegény fiatalember vagyok, muszáj egy pengőt spórolnom, mert különben nem futja. A táviratot pedig föl kell adnom, mert megígértem, hogy mire megérkezik Londonba az én gyönyörűm, addigra írok neki. Eddig nem Írhattam, hát muszáj telegrafálnom, mert az én gyönyörűm egy sárkány és összeszid, ha nem tartom be igéretemet. Azután én búsulni fogok és a kisasszony sem örül. Elneveti magát Maga igazán kedves, de szerelmes bajait én igazán nem enyhíthetem. — óh félre tetszett érteni, igen, félre tetszett érteni, mert nem spórolok