Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

nyezet folytán - irányítási diszpozícióid. Hidd be a szobába, beszélj vele - csak néhány szót — de csókold meg a végén, ő azt hiszem, nagyon fog örülni — s ettől kezdve minden indulat nélkül érintkezz vele, minden egyes elkövetett hibáját (megokolással együtt) ird föl egymásután egy papírlapra s akaszd egy rajzszöggel az ajtajára, naponta egymás mellé. De mindaddig, míg hibái le nem redukálódnak annyira, amennyire mindenkinél rátalálhatunk. Természetesen ez terhes és fárasztó, mert az indulaton alapuló civódást a megfontoltság békéjével helyettesíti. Próbáld meg az én kedvemért — egyelőre csak egy-(két) hónapon át. Ha nem használna, legalább teljesen megnyugodna lelkiismereted, ami az azután történteket illeti. — Szervusz csókollak mindőtöket A Bevezető vers (Jolán?) Lucie nénémnek fénye itt, Batu kán pesti rokona, Másoktól kapta éveit, Nem volt azúrkék paplana, Kinek verséért a halál Magos fazékban főz babot — ó burzsoá, ó proletár ! — Én, József Attila, itt vagyok ! 125 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK [Párizs, 1927.] június 1. Kedves Lucie je viens de recevoir les 100 P, de nem irhatok franciául, mert nem értenéd meg, (hogv mifenének örülök rongyos 100 Pengő láttán). Programmons megírtam — most már a választ várom rá. Xeni értem mért ragaszkodsz annyira ahhoz, hogy itt vizsgáz