Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Ugy akartam, hogy két napot előbb nálatok töltök, azonban már vártak az állomáson autóval s minthogy a hajó majdnem 2 órát késett, nem is szaladhattam el, hogy megcsókoljalak. Ödönnek nálam van két nyakkendője és egy gallérja, melyeket ha nem is megyek haza hamarosan — látogatóba — akkor postán küldök el. Azért nem vittem el ezeket a dolgokat vasárnap délelőtt a Hotelbe, mint azt kellett volna, mert cipőm talpa levált melyet én nem vettem észre és hazamentem beleakadt a lépcsőfokba, úgy hogy olyan szerencsétlenül estem, hogy a balbokám kificamodott. Rögtön helyreigazították, azonban oly rettentően megdagadt, hogy képtelen voltam rálépni és majdnem 2 hétig feküdnöm kellett. így sem levelet, sem azokat a dolgokat elküldeni nem tudtam sőt, ott kellett maradnom egyedül a Studentenheimben s csak amikor már tipegni tudtam költözhettem vendéglátó gazdámhoz. Az igazat megvallva irni ily körülmények között kedvem sem volt. Azonban most már annyira jól vagyok, hogy csupán az erősebb ugrást (teszem azt: villamosról) tiltotta el az orvos. Irni gyógyulásom után sem írhattam, mert űzött vadként kellett ide-oda rohannom, annyi dolgot és kötelezettséget vállaltam el bokám kellemetlen incidense előtt. Hatvanban legalább 2 hétig, tehát 15-ig maradok, aztán vagy leszaladok még Makóra vagy egyenest hazamegyek. Luciekém kedves, tudom, hogy rakoncátlan idegeid ismét olyan dolgokat követtettek el veled, amikhez jogod van, éppúgy mint az ellenkezőjéhez. Nékem azonban szintén jogom van erről téged lebeszélni, azonban nem mondhatom róla hogy szamárság, hiszen sajnos - szamárság nincs az ember életében és az, hogy valaki elvágja a torkát vagy szippant egyet a cigarettából — egészen mindegy: a tragikus embernél minden tragikus és egyformán az, a hedonistánál pedig minden öröm és egyformán, egyértéküen, az. A rablógyilkosnak joga és kötelessége a gyilkolás az áldozatnak joga és kötelessége a védekezés. Az ember élete hidd el: nem küzdésből, hanem választásból áll és — eltekintve minden hazug és gyalázatosan rossz etikától és moráltól (v. ö. parlament és a mindenkori társadalmi nyomás, berendezkedés, állapot) — a választás, amely annyiból áll, hogy valamit vagy igen vagy nem, az adottságokat véve alapul: tehát: vagy kinyitom az ablakot, vagy nem: ha csukva van; és vagy becsukom az ablakot