Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről
általa emberibbek, elnézőbbek, igazságosabbak lettünk másokkal szemben, s magunk iránt a legnagyobb követelményeket igyekeztünk támasztani. Erkölcsileg nevelt mindenkit", írja róla. És így fejezi be: „századok múlhatnak el, míg hozzá fogható akad". IGNOTUS „Ignotusnak, a nemes, jó és bölcs írótársnak, aki sorsdöntő suggestióval volt vala rám: hálával és szeretettel ajánlom életemnek, úgy érzem, e legizzóbb s legtitokzatosabb írását, melyből íme egy csokor, Neki e szép napon. (A Nyugat Ignotus-számában így ajánlotta fel Móricz Zsigmond Az elhagyott Psyche című mesejátékának egyik felvonását.) Hogy ismerkedtem meg Ignotussal, s hogy' vált ez az ismeretség intim barátsággá, nem tudnám megmondani Tán tíz évvel voltam fiatalabb nála. Nevét persze ismertem még mielőtt megismerkedtünk volna. Számomra varázslatos név volt: kis kötetnyi versét ismertem és igen-igen kedveltem. Hétbeli cikkeit olvastam. Ezek a különös stílusú, szuggesztív okosságú cikkek erősen hatottak rám. írótársai között nagy volt a tekintélye, s szinte legendaszerűen emlegették, hogy Slemil keservei című elbeszélő verséről, melyet 19 esztendős korában írt, Gyulai Pál, a félelmetes kritikus, az Akadémia lapjában, a Budapesti Szemlében, méltányló kritikát írt. Ignotus, aki ismerte Figyelőbeli drámabírálataimat, amikor Olvasás közben című kötete megjelent, arra kérte Kiss Józsefet, hogy könyvéről A Hétben én írjak recenziót. Nagy tisztesség volt ez számomra; recenzióm hódoló írás volt, s hogy kritika is legyen, nekirontottam néhány nagyképű vállveregető bírálatnak, melyek Ignotus könyvéről a napilapokban megjelentek. Ma is, hogy egy félszázad után újra lapozgattam Ignotus könyvét, meggyőződéssel és nyilván több hozzáértéssel vallom, hogy érdeklődésének sokoldalúságát, értékes műveltségét, gondolkozásának gyakran mélységeket feltáró erejét, stílusának el-