Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről
lásuk arról, hogy mi módon lehetne igazi városi polgárságot teremteni, hogyan lehetne az országot a vármegyék béklyóiból kiszabadítani, igazi parlamentáris alkotmányra szert tenni, stb. stb. ilyen charta nem lebegett szemünk előtt, dacára, hogy legtöbben közülünk állandóan törődtek e problémákkal. (Nekem huszonnégy óráig módom volt alkotón törődni velük.) De egyet tudtunk, hogy mindaddig, míg azok szava, akik a szellemi élet elitjét képviselik, elsősorban az íróké, nem jut olyan tekintélyhez, hogy a nemzeti közvélemény az ő törekvéseikben a nemzeti érzés kifejezését nem látja, addig semmilyen téren nincs meg a reform lehetősége. Egy ilyen szellemi atmoszféra megteremtésében látta a Nyugat főfeladatát. Hogy lett volna-e eredménye e törekvésnek, ha a világháború pusztítón közbe nem szól, minek erről morfondírozni ! A Nyugat a Bristol kávéházból indult útjára. Két irodalmi asztal is volt ott; az egyik a kávéház mélyén, a Nyugat-asztal, mely úgy ötóratájt népesedett be. A másik a bejárat mellett: az akadémikusok asztala. Itt az asztalfőn egy művelt kúriai bíró ült, Tarnay János; mellette Angyal Dávid történettudós, Heinrich Gusztáv egyetemi tanár, Riedl Frigyes, aki igen fölfigyelt megmozdulásunkra, Goldzieher Ignác, jeles orientalista, Kónyi Manó, Deák Ferenc írásainak rendezője s még néhány jeles ember, a tudomány és irodalom beérkezettjei. Eredetileg a két asztal között nem volt semmi kapcsolat. Később az akadémiai asztalnál kialakult irántunk valamely érdeklődés, amikor néhány Nyugat-számból megtudták, amit maguk a Nyugaték sem tudtak, hogy asztaluknál dinamitot rejtegetnek. Főleg a Rákosi Jenővel folytatott vita idején történt, hogy az akadémiai asztal egyik vagy másik embere átült hozzánk. Legtöbbször Heinrich Gusztáv tette ezt, mindig néhány maliciózus megjegyzéssel az akadémiai asztalról. Az volt az érzésünk, hogy létezünk. Mint említettem, a Nyugat nemcsak a Bristolban szerkesztődött, hanem úgyszólván minden kávéházban, s ha ez némileg tréfa is, annyi bizonyos, hogy a Nyugat szerkesztésében más és más kávéháznak más és más feladata volt. Fontos volt a Bristolon kívül a Szabadság kávéház és a New York. A Szabadság kávéházba ebéd után jártunk; oda járt Ady Endre, ha