Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

zervatív irodalmi szellemnek. (Ha irodalommal kapcsolatban „magyar középosztály"-ról beszélünk, természetesen igen vékony rétegét kell értenünk.) A Vasárnapi Újság sokkal inkább korában gyökerezett, mint A Hét, s ezt tudatosan ápolta is. Nem tudom megállapítani, hogy Schöpflin Aladár mikor került oda, — tán még Nagy Miklós idején - , de azt hiszem, hogy lényeges befolyást a szerkesztésre Hoitsy Pál idején kapott, aki — s ez Hoitsy műveltségét és jóízlését mutatja , Schöpflinnek meglehetősen szabad kezet hagyott. Persze ez a szabadság nem jelenthette a lap karakterének gyökeres megváltoztatását, s mégis a régi keretek óvatos áttörésével Schöpflin valósággal csodát művelt. A lap kritikai rovatába könyvbírálataival modern szellemet vitt, teremtő erejűt, s a Vasárnapi Újságot odáig fejlesztette, hogy olyan írók munkáit is hozta, akiknek szelleme ott eladdig idegennek, sőt provokálónak hatott volna, Kaffka Margitot említem első sorban, de horribile dictu Ady Endrét is - Schöpflin okossága, morális érzése s kiváló judiciuma művelte meg ezt. (Nem tudom, otthon, hogy értékelik Schöpf lint; nagyon érdemes volna tanulmányaiból egy reprezentatív kötetet adni az ifjúság kezébe. Az öregebbeknek sem ártana.) Az Új Időknek a Nyugat indulásakor már tíz éves múltja volt. Névleg Herczeg Ferenc szerkosztette, de a lap inkább csak ugy szerkesztődött, családok számára, meg a kiadóvállalat szépirodalmi kiadványainak terjesztése céljából. Sem irodalmi tartalmát tekintve, sem ideológiailag nem jelentett versenyt a Nyugatnak; kétségtelen azonban, hogy írói első sorban Herczeg Ferenc, de a tehetséges Csathó Kálmán is, talán nőírói is — segítettek olvasó közönséget teremteni. „Magazin" tán csak egy volt, a Magyar Szalon, amit meg sem említenék, ha nem tartanám felette fontosnak annak közlését, hogy első (s mindenkeppen utolsó) verseimet hozta Rezsny Margit aláírással, így fejezvén ki hódolatomat e szeretetreméltó hölgy iránt. S ha már az eis heauton rovatnál tartunk — s mindig ott tartunk —, hadd említsem meg, hogy ez idő tájt jelent meg nyomtatásban első nagy művem a Franklin Társulatnál: a Budapesti Cím- és Lakjegyzék. A Budapesti Szemle mellett a század elején még egy havi folyóirat jelent meg, Ambrus Zoltán és Blaskovich Sándor szerS7