Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Említettem előbb könyvtáram dedikált Ady köteteinek sorsát, eltűntek. Az az érzésem, illendő, hogy beszámoljak a nálam volt Ady-kéziratok és egyéb fontos kéziratok sorsáról. Ady-gyűjteményem gazdag volt. Móricz Zsigmond egy időben azzal a gondolattal foglalkozott, hogy megírja Ady életét. Rendkívül izgatta ez a gondolat, délutánokat töltött nálam, tervéről beszélgetve, leveles ládámat rakosgatva. Aztán, hogy dolga kényelmesebb legyen, hazavitte ládámat, otthon tanulmányozta tartalmát, s valamelyes rendet csinált benne. Jelesül megcsinálta a kéziratok pontos lajstromát, osztályozta ezeket műfajok szerint vers, próza, korrektúra, levél, stb. s amennyire csak lehetett, megállapította az Ady-levelek dátumát, persze a postabélyegből, mert Ady nem írt dátumot leveleire. Szép rendben hozta vissza ladikomat, örültem, hogy az Ady írások mellett ott látom Zsiga keze nyomát, és különösen örültem a fölemelő tervnek: Móricz Zsigmond megírja Ady Endre biográfiáját. Milyen kár, hogy nem valósult meg ! Szép gyűjtemény volt az enyém: lehetett benne vagy száz levél, túlnyomórészt olyanok, amiket Ady nekem írt, kisebb rész amiket a Nyugatnak vagy Osvátnak írt. Ady írásai közül ott volt a gyűjteményben lírai eposza: Margita élni akar; az utolsó ének nem volt az enyém. Ady dramolettje: A műhelyben és körülbelül száz Ady-vers, köztük a Harc a Nagyúrral; A fölföldobott kő; Krónikás ének 1918-ból; A nagy csatatér, — hiszem, hogy Földessy Gyula, aki szintén áttanulmányozta a ladikot, pontosabban meg tudná mondani, hogy mi minden volt benne. Prózai írásai között ott volt A Vér városa című regénytöredéknek kézirata, — az Egy ismeretlen Korvin-kodex margójára kézirata; Mihályi Rozália csókja; A magyar Pimodán; Korrobori, — hirtelen ezek jutnak eszembe. A Szeretném, ha szeretnének kötet teljes korrektúrája, ahogy azt Ady maga végezte; Ady szabadkőműves Martinovics-páholy tarsolya. És végül — ezt el kell mondanom, mert számomra megpróbáltatás volt: Ady Lőrincné levele, melyben engem súlyos ótestamentumi átkokkal sújt. Muszáj erről írnom néhány magyarázó sort, mert bár az átok már évtizedekkel e levél írása előtt megfogant, bevallom, igen rosszul esett. A dolog így történt: Ady halála után Hatvány Lajos, aki Ady minden írásának tulajdonosa volt, kiadói