Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

oroszok hogy hangsúlyozzák, szerkesztő úr? s így tovább. S ő minden alkalommal meggyőződéssel ismételte „Knyaz Potemkin" és az ifjak markukba nevettek, nyilván én is. Hogy medve nem tört elő és nem szaggatta szét az ifjakat velem együtt, mint annak idején a Bibliában ! Verseivel úgy voltam, hogy balladáit nem kedveltem; Arany János balladáinak voltak harmadik tealeöntései. De voltak versei és verssorai, mik megragadtak, s a náci-idők megaláztatásai idején gyakran ismételtem magamban Ajánlás című versének sorait: Ó pedig szeretlek, én földem, te drága! Mint talaját a fa, hol elhullt virága. Olvastam, hogy valaki megmutatta Arany Jánosnak Kiss József egyik versét, a Krisztus címűt, azzal, hogy „nézd János ez az a költő, akit most veled szemben kijátszani próbálnak." Arany vette a verset, föltette okuláréját, s az ablakhoz állva elolvasta. „De hisz ez szép költemény", mondotta, kár, hogy ennek híre nem jutott el Kiss Józsefhez. Párizsban beszéltek nekem utolsó mondásáról. Haldokolt. Agyát körülállta a család, orvosa is ott volt. „Adjatok egy szivart", nyögte az öreg. A család az orvosra nézett, aki intett, hogy adhatják már. Fia kiszedett egyet szivarládikójából, s meggyújtotta. Az öreg tán már nem is tudta, hogy mit kért, aludni látszott. „Papa tegyem a szádba?" kérdezte fia. „Nanu, a seggembe!" mondotta a költő, s meghalt. Bocsássa meg nekem ezt a kegyeletlen emléket, s bocsássa meg azt is, hogy mikor egyszer lapjában Márkus László, egy Nyugat-ellenes cikket írt, én arra, Kiss Józsefet támadva válaszoltam. Ma is hálásan gondolok Osvát Ernőre, hogy nem közölte. Milyen szép volna, ha néhányunk cikkét ma is ellenőrizné. (Egyébként el kell mondanom, hogy mostanság én is gyakran mondom magamnak: itt az ideje, hogy valami örök Utolsó szóról gondoskodjak, amit unokák majd szájról szájra adnak. Valami Onnepélyosot, díszruhásat. Gondoltam, tán legjobb lesz, ha azt mondom, amit az első világháború után a népe által elcsapott bajof király mondott: ..Mach't euren Dreck selbst!" Kiss Józsefé jobb.)