Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

lapot; a szerkesztést most már egyedül Gellért Oszkár vette át, aki egy esztendőn át életben tudta tartani a lapot. Érdekes a Géniusz munkatársainak névsora; aki ma lapozza végig, az is észreveszi, hogy valami egészen szokatlan jelenség merült fel a magyar irodalomban. (Visszafelé néző profétizálás.) Cholnoky Viktor nevével Osvát Géniuszában találkozunk először. Érdemes volt vele találkozni. Nemkülönben Elek Artúr, Szini Gyula, Nagy Endre nevével s másokkal, akikről egy fiatal tudós, szerencsésebb mint én, mert a Magyar Géniusz köteteinek birtokában mint a Nyugat pionírjairól szép tanulmányt fog írni. Talán már meg is történt. Tőlem is több cikket hozott a Géniusz, kritikákat, novellafordításokhoz rövid bevezetéseket, politikai jellegű aperçuket, — egyre sem emlékszek. Vagy csak egyre: Pollák Illés neves ügyvéd A művészi teremtés törvénye című művének bírálatára. Passzióval írt, fiatalos bírálat volt, nyilván nem is egészen igazságos, de végül is cikkemet nem is az olvasóközönségnek (de strigis . . .), hanem Osvátnak írtam, s nála sikerem volt. (Ha valaki születésem 90-ik évfordulójára meglepne egy Magyar Géniusz kötettel, igen-igen megköszönném, -- nem baj, ha az a rész is benne van, amit Gellért egyedül szerkesztett.) Külön kell megemlítenem Ignotust, aki akkor már beérkezett író volt, egy novelláját adta a Géniusznak, nyilván a fiatalokkal való szolidaritása jeléül. S külön kell megemlítenem Ady Endrét és Kaffka Margitot. Ady Endre nevét budapesti írói körökben akkor még nem ismerték; Osvát ismerte, tudta, hogy Nagyváradon a Napló megbecsült munkatársa, s tudta, hogy a nagyváradi színház előadta egy dramolettjét A műhelyben szép sikerrel. (Lengyel Géza, akkor ő maga is nagyváradi újságíró, színesen számol be erről Ady a műhelyben című érdekes könyvében.) Ezt a dramolettet hozta a Géniusz. Észrevették, helyesebben észrevettük, de igazán csak a Figyelő idején jöttünk rá, hogy már ez a dramolett is mennyire Ady. S végül Kaffka Margit. Verseket küldött a Magyar Géniusznak, még Osvát ideje előtt; ezeket kaparta elő Osvát a régi szerkesztőség fiókjából. Szimpatikus versek voltak, de az igazi Kaffka, a Színek és évek Kaffkája, még váratott magára. De hát a Magyar Géniusz megszűnt; kiki más hajlékot