Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

FENYŐ MIKSA ÍRÓI PÁLYÁJA MAGYAR KRITIKA 1905-BEN (Kritikai hagyományok) A magyar kritika a XX. század elején még mindig a 67 utáni korszak hivatalos tekintélyeit jelentette elsősorban: Gyulait, Beöthyt, a nemrég fiatalon elhunyt Péterfy Jenőt és a frissen egyetemi katedrára került Riedl Frigyest.

1 ők tartották kezükben az irodalomoktatást, az akadémiát, az irodalmi társaságokat; a különböző méretű Beöthykből tanultak irodalmat egész generációk, és a Gyulai Pál szerkesztette Budapesti Szemlét olvasták a magyar tanárok a tanári könyvtárakban országszerte. Ennek a hivatalos és többnyire tanárok művelte kritikának közös vonása volt, hogy a népnemzeti irodalomból, elsősorban Petőfi és Arany műveiből elvont tanulságokat általánosította, szabályba foglalta, sőt egyre inkább kanonizálta, módszerében pedig magába olvasztotta azokat a külföldi kritikai áramlatokat, melyeket a nagy francia és német folyóiratok közvetítettek, elsősorban a pozitivizmust, annak is leginkább a taine-i válfaját. Bár ez is 30 40 évnyi fáziseltolódást jelentett, ennek a hivatalos kritikának a módszere még mindig sokkal korszerűbb volt, mint szemlélete, melynek egy akkor már világszerte retrográddá vált világnézet, a feudális társadalmi alaphoz szorosan kötődő nemesi liberális tudat volt a meghatározója. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy egy konzervatív szemléletű kritika bármilyen jó tudományos fegyverzettel felvértezve sem képes az új irodalmi jelenségek befogadására és értelmezésére. így rekedt ennek a hivatalos tanári kritikának a hatókörén kívül már a múlt század utolsó évtizedeinek irodalma is. Még az olyan finom izlésű és világirodalmi látókörű, mű-