Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

nek ne volna igaza. Az ilyen magában kételkedő embernek feltétlenül alul kell maradnia, ha vitába bocsátkozik a bronz-szikla-emberrel, aki egy pillanatra meg nem inog a maga tételeinek igazsága tekintetében. Goethe-nek van egy finom aforizmája, mely így hangzik: Erkenne dich ! Was hab ich da für Lohn ? Erkenn' ich mich, so muss ich gleich davon. Egy kitűnő barátom, akinek a Nyugat körül is volt szerepe, ezt így fordította: Ismerjem meg magam ! Előnyömre válnék ? Megismerve magam mindjárt odébb állnék. Goethe ezt nekem írta s nem a ritka bronz-szikla-ember számára, mert ez, ha önmagát megismeri, dehogy is fut el, marad - érdemes maradnia. De erről majd bővebben egy polemikus fejezetben; mert bármennyire is imponál nekem és mindenkinek az olyan emberek kiválósága, akik önnön példájukon nevelik magukat, a gyöngébbeknek is megvan, ha nem egyéb joguk, hát a jus murmurandi. Néhány év előtt illetékes és megbecsült helyről felszólítottak, hogy írjam meg a Nyugat történetét. Igen meg voltam tisztelve, sőt meghatva, de nem mertem vállalni. Megköszöntem és dadogó írásban próbáltam megmagyarázni, hogy mért nem. Nincs másolatom az exkuzáló levélről, de azt hiszem, hogy körülbelül az állt benne, amit az előbbiekben mondottam, s amit nyilván megtoldottam a döntő érvvel, hogy nyolcvan felé járván (akkor még csak ,,felé", ma már „túl") nem vagyok munkabíró ember. Az ilyen, pláne gyökerevesztett ember számára az ilyen vállalkozás reménytelen, a sziklát nemcsak hogy a hegy csúcsáig nem tudná felgörgetni, de még nekiindulni sem tudna vele. így majdnem mellékes, hogy a szükséges forrásmunkák sem álltak rendelkezésemre. A New York-i könyvtár Nyugat-jának közel a fele hiányzik; a Magyar Géniusz, a Szerda, a Figyelő, A Hét, a Magyar Csillag, Kelet Népe egyáltalán nincs meg. Leveles ládám szép kézíratkincse elhányódott; a véletlen megmentett számomra néhány baráti levelet, melyek érzésbelileg számomra sokat jelentenek, egy tudo-