Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Jegyzetek

élni? (Drága halott nézésekkel), Új magyar bukolika, A megőszült tenger, és Daíok a labdatérről c. versekről van szó. — a két kis figyelő : bizonyára elkésett, mert csak az aug. 1-i számban jelent meg a La fanciulla del West és a Két meggyőződésű emberek. 72 A 208/59. — Ady a Magyar Király szálloda papírján írta a levelet, ahol legelőször 1911 őszén lakott. Osvátnak az Aréna útra vagy a Mérleg u. 9. alá címezi. A Nyugat szerkesztősége 1910. máj. 1-től 1912. máj. 16-ig volt a Mérleg utcában, Osvát viszont 1911 végéig lakott az Aréna úton. Innen a kikövetkeztetett dátum. 73 A 208/35. — Keltezés: pb. Érszentkirály - küldök egy-két disputât : a nov. 16-i számban egy többrészes disputája jelent meg: Mostanában megint Érmindszentre.... Aversek valószínűleg a Nyugat nov. 1-i számában megjelent: Válogatás a temetőben, Léda ós sors (Eldönti a Sors) ós Tűnnek a lepkék (Elszállnak a lepkék) c. versek. 74 A 208/34. — Keltezés: pb. Kolozsvár— Nagykároly — a karácsonyi versek: Kis karácsonyi ének, Tólbe-hulló ember vágya, Az elzárt királylyány, A megabroncsozott lélek. — Holnap express megy egy pár disputa is : valószínűleg késett, mert csak a 1912. febr. 1-i számban találunk egy Disputát. 75 A 208/6. — Sürgöny — a küldött kéziratok feltehetően a Nyugat jan. 16-i számában megjelent következő versek: A legszebb este, A vén csavargó, Fogoly a vártoronyban. 76 A 208/67. — névjegy — Mlle G. : Brüll Berta címe, akinek Mlle Gilbert néven volt kalapszalonja a Koronaherceg utcában (ma Petőfi Sándor u.) — A levélben említett Tisza — Andrássy — Berzeviczy — Apponyi gyermekes újféle úri csínytevés a Kisfaludy Társaság 1912. febr. 11-ón tartott nagygyűlése. Ezért feltételeztük a levél keltét febr. 12 és márc. 15 közöttinek. Ápr. 1 előtt ugyanis nem jelent meg verse a Nyugatban. — A nagygyűlést követő lakomán Berzeviczy Gyulairól mondott beszédet, Apponyi pedig Berzeviczyt üdvözölte és a következőket mondta többek közt: „Gyulai Pál megtestesült élő kánonja volt az irodalom ama korrektségének (.-.)> amely fölött őrködni manapság talán szükségesebb mint valaha, mert tisztelt uraim, valamint én a mozdulatlan kecsességet nem tartanám a gyilkosságnak mentő és enyhítő körülményül, épp úgy a nyelvnek, a művészet külső formájának tökélyét nem tartom se szabadlevélnek, se mentő körülménynek arra, hogy a lelkek gyilkolására, nemzetrontásra használják. (...) Legyen meggyőződve [ti. Berzeviczy] arról, hogy mindazoknak az irodalmi Übermenscheknek garázdálkodásával szemben, akikről az a megjegyzésem, hogy ón egész életemben soha nem találkoztam okos emberrel, aki magát Übermenschnek mondta, de igen kevés tökfilkóval, aki nem mondta magát annak, mindezekkel a beteges irányzatokkal szemben, amelyek annál veszedelmesebbek, ha azokban nem a magát tévesen Übermenschnek tartó ember fennhéjázása, hanem igazi rátermettség nyilvánul meg, mindezekkel szemben irodalmunk esztétikus, erkölcsi,