Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
maradt impresszionistának. Ha valaki az emlékezéseknek ebből a szabad asszociációsorozatából össze akarná állítani Fenyő életrajzát, hamarosan rájönne, hogy a legfontosabb adatok, a leglényegesebb összekötő szálak híján ez az életrajz csak töredék lenne, de az író egyénisége csak ezekből az emlékezésekből rajzolódik ki igazán hitelesen, ezekből a kusza, ide-oda kapkodó, sokat ismétlő, helyenként kitárulkozó, máskor érzelmesen elmerengő, néha őszinteséget fitogtató, majd diszkréten elhallgató, anekdotákkal és aforizmákkal, idézetekkel, olykor kitalált idézetekkel tarkított kedves, öreges csevegésekből, melyektől nem tagadható meg az emlékezések legnagyobb erénye: őszinte törekvés az igazságra. Ha adatai többnyire nem is megbízhatóak, a műfajjal együttjáró szubjektivitáson túl hiteles a bennük megelevenedő kor atmoszférája, az elbeszélt események belső rendje; visszavetítés, tudatos szépítés már csak azért sem igen van bennük, mert nézetei az idők folyamán keveset változtak, illetve sohasem voltak olyan szilárd meggyőződései, melyekhez utólag kellene alkalmaznia élete eseményeit. Nem mindennapian gazdag és szerteágazó írói pályát igyekeztünk végigkísérni legalább főbb mozzanataiban, ha a szűkreszabott keretek közt teljességre nem is törekedhettünk, már csak azért sem, mert ennek az útnak leghosszabb szakasza annyira összenőtt a Nyugattal, hogy szinte torzításnak hat minden igyekezet, mely Fenyő alakját a Nyugat történetétől elkülönítve kíséreli meg felvázolni. Ha summázni akarnók értékeit, azonos eredményre jutnánk Fenyő önértékelésével: pályájának legmaradandóbb szakasza az, mely a Nyugat első korszakával, hőskorával esett össze. Olyan korban volt tettekkel tényező, melyben a XX. századi magyar progresszió a felnőtté válás nehéz útját megjárta. És ha ezen a kanyargós úton nemegyszer mellékösvényre tévedt is, az utókor azt fogja pályája mottójául felírni, amit ő is jogos büszkeséggel mondhatott el magáról: Jelen voltam.
