Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

intézmény a sajátos félfeudális magyar viszonyok között, különösen indulásakor (1902-ben alakult) fontos feladatot töltött be: a nagygazdák érdekképviseletének, az OMGÉ-nek egyeduralmát ellensúlyozandó a fejlett kapitalista nagyipar szervezésén munkálkodott. Ha irodalmi párhuzamot keresünk, törekvései mutatis mutandis megfeleltek a városi irodalom létjogosultságáért, a polgári liberalizmus pozícióiból vívott irodalmi harcnak. Működése során a GyOSz olyan létfontosságú kérdésekkel is foglalkozott, mint a kivándorlás, igaz, hogy elsősorban a munkaerőhiány kivédése szempontjából. Es bár a kivándorlás egyetlen komoly ellenszere egy radikális földreform lett volna, ennek felvetésétől már bölcsen óvakodott, mert addigra már szép csöndben megszületett a kompromisszum a nagyipar és a nagybirtok között: a GyOSz mindjobban beilleszkedett a félfeudális dzsentri Magyarország intézményrendszerébe. Fenyőt a GyOSz-hoz valóban a véletlen sodorta, de ottani gyors emelkedése már nem volt véletlen, hanem kitartó és céltudatos munka eredménye. önéletrajzi visszaemlékezéseiben a műfajjal együttjáró enyhe exhibicionizmussal elmondja, hogy már gyermekkorában nagyon vonzódott a társadalmilag kiemelkedőhöz. Falujában a Rédli bárók előkelősége, Kohn Lipót nagybérlő vagyona impresszionálta legjobban gyermeki fantáziáját. „Már maga ez a szó: uradalom mágikus hatással volt rám."

72 Későbbi barátkozásainak és ismeretségeinek is nyomon követhető a protokoll jellege. Az ügyvédbojtárkodások színhelyéül szolgáló ügyvédi irodák előkelő ügyfeleitől kezdve egészen odáig, hogy elkísérte Chorin Ferencet a delegáció bécsi üléseire. Ezekről a kirándulásokról még visszaemlékezéseiben is nagy ügyhöz méltó komolysággal beszél, pedig két világháború távlatából visszatekintve bizonyára groteszknek tűnhetett volna ez a közösügyes fontoskodás mindenki előtt, akit nem nyűgöz le ennyire a társadalmi felemelkedés vágya. De Fenyő e tekintetben képtelen az iróniához elengedhetetlen távolságteremtésre: ,,A magyar delegáció palotája Bécsben a Bankgasseban volt ... öröm volt fehérre lakkozott, aranyozott tanácskozó termében ülni, melyben a hallgatóságot a tanácskozó testülettől csak egy vastag vörös kötél korlátja választotta el. Elnököm, Chorin Ferenc, az idősebb, tagja volt a delegációnak: a bécsi tanácskozásokra rend-