Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Levelek
magában való értéke van, hanem stiláris jelentősége. E két darab csak együtt dokumentálhatja, hogy megírásuk módja nem játékos kísérlet, hanem új stílus, (legalább is új stílusom), mellyel a magyar népballada tónusát nagyítottam fel „drámafluidummá". És Önök, akik az új magyar irodalmi lehetőségekért küzdenek, talán ezt is becsülhetik valamire ? — Aztán, meg ha a Kékszakállú kevésbbé tetszik is, viszont a Tündért egészen újra irtam. Éretlen, híg és művészietlen gyerekmunka volt az, mely két év előtt a Nyugatban megjelent. Ha csak egy-egy lapját összeveti, megítélheti maga. Nagyon kérem adják ki. Hogy nekem mennyire fontos, mennyire életkérdés, arról nem beszélek, hiszen az önöknek mindegy lehet. A verskötetemet kiadták és vele bemutattak a publikumnak leggyöngébb oldalamról. Kétségbeejtő volna, ha hosszú időre ez volna az utolsó szó és nem volna alkalmam megmutatni, hogy sokkal jobbat is tudok, nem volna alkalmam megmutatni igazi magamat. Talán nem is csinálnának rossz üzletet vele. Hiszen a verseim a legnépszerütlenebbek minden írásaim között és még sem kellett a kötetre ráfizetni. És ami kis sikerem volt, azt drámaíró mivoltomnak köszönhetem. Az is vagyok, az is leszek és nem akarok másképen szerepelni. Kérem, adják ki karácsonyig. (Az említett okoknál fogva oly fontos nekem ez.) Lesznai Anna rajzolt címlapokat. (Külsőt és hármat az egyes darabok elé.) A sorrend ez volna. A kékszakállú herceg vára, (A prológus miatt első) A tündér, A Szent Szűz Vére. Ha attól tartanak, hogy nagyon ráfizetnek, kérem adják ki úgy ahogy a verskötetemet, költséget előlegezve. Ezt előre felajánlom, mert tudom, hogy félig szívesség önöktől, hogy velem szóba állnak. De nagyon kérem, ne ezen az alapon tárgyaljanak, ha nem muszáj. Csak akkor, ha semmiképen nem válik kiadhatónak más módon. Ez az egyetlen reménységem. Egy kötet novellám már hever korrekturában a fiókomban. (A Renaissance kiszedette, aztán megbukott és 10 ív szedést szétdobált a Márkus nyomda!) Az „Utolsó Nap" című darab hever Tóth Imre fiókjában elfogadva. Most itt vagyok és dolgozni akarok. Milyen kilátással? Mindig a fióknak?
