Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

BABITS MIHÁLY LEVELEI FENYŐ MIKSÁNAK 115. [Budapest, 1933.] Kedves Barátom ! Bocsáss meg, hogy mostani aggodalmaid között a Nyugat ügyével zavarlak. Nem akartunk túlságosan terhedre lenni ebben a dologban (kivált e hetek alatt) de most arról értesülök Gellért Oszkártól, hogy Hegedűs Lóránt úgyis beszélt neked már az ügyről, s bízik benne, hogy Te is segíteni fogsz (mint már annyiszor tetted), folyóiratunkat mai nehézségein valahogy átjuttatni. Mi pedig kiben bízhatnánk nagyobb joggal mint Benned? Te tudod, mi nekünk a Nyugat, és mi a magyar irodalomnak? Azt gondolom hát : ha már Hegedűs Lóránt beszélt neked a dologról, nem mulaszthatom el, hogy én is írjak néhány sort köszönve, hogy sok gondod és aggodalmad mellett is törődni akarsz a NyugattsX. Ilonkával együtt örömmel halljuk, hogy beteged már jobban van s reméljük, hogy a javulás tartós lesz. Oszkár révén naponta hallottunk hogylétéről, s minden hírt együttérző nyugtalansággal követtünk. Én tegnap jöttem haza a szanatóriumból, sajnos még nem „gyógyultan" — s tovább is mozdulatlanságra vagyok ítélve. A régi szeretettel ölel igaz híved és tisztelőd Babits Mihály 116. (1933. szept.] Kedves Barátom, nem akartalak fájdalmad első napjaiban zavarni részvétem nyilvánításával, de most már parancsoló szükségét érzem, hogy megírjam, mennyire osztozunk ebben a fájdalomban mi is. Äz elköltözöttet mi sem fogjuk soha elfelejteni, váratlan távozása