Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Levelek
sége és az a végtelen kényessége a gőgnek és a szeméremnek, amivel soha nem engedném nyilvánosság elé. Egy vers amit 3 éve írtam. Nem vagyok költő és isten őrizzen meg tőle, hogy valaha is az legyek. Születési hibából e világon már csak költőnő lehetnék és nekem drágám hinned kell — nincsenek és nem is lesznek ilyen beteg ambícióim. Ez a vers mégis megíródott, őszintén és céltalanul. Néha tesz az isten ilyesfélét az emberrel. Az Ady verseket mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket mint tudod nem én festem de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba — ahol legjobb óráimban is csak nemesapród vagyok, őrizd meg szeretettel ezt a rímes érzést tőlem és érezd hívő, igaz melegét a szeretetnek, amivel Rád gondolok akkor is, mikor szigorú vagy és nem törődsz velem, Csinszka AMBRUS ZOLTÁN LEVELE FEJNYŐ MIKSÁNAK 114. Sekirn, 1908. augusztus 1-én Kedves Fenyő Ur ! Minthogy itt is csupa elfoglaltság a sorsom, csak most jutok hozzá, hogy válaszolhassak. A dolog nem úgy áll, a hogyan az új igazgató enuncziáczióiból következtetni lehet. (Az új igazgató, úgy látszik, ebben a kérdésben még meglehetősen tájékozatlan. (Nem arról van szó ugyanis, hogy a drámabíráló bizottságot két új taggal szaporítsák. Hanem arról, hogy: a minisztérium a drámabíráló bizottság hatáskörének reformálása és a drámabíráló bizottság reorganizácziója czímén fel akarja oszlatni a mai drámabíráló bizottságot s ennek helyébe egy új bizottságot akar állítani, mely öt tagból: egy dramaturgból, két író- és két színész-bírálóból áll, s a mely bizottság az igazgató megkérdezése és meghallgatása nélkül, az igazgató távollétében:
