Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

[Csúcsa, 1916. szept. 29 -30.] Drága jó Miskám, sok hét óta a nevemet se tudom leírni, ellenben van egy jó revolverem. Katonákat, menekülteket vendégeltem s félig megőszültem. Aludni, enni nem tudok, lerongyolódtam teljesen. Eddig fél-tréfa volt a neuraszténiám s most tudtam meg, milyen a komoly. Nem bírom. Leveled és Schöpfliné tartott, bíztatott egy-két napig. Jöttek új dolgok, szörnyűségesek s igazán azt hiszem, hogy ti Pesten nem is sejtitek, mi történt. Bár már hívnának be katonának, hogy ezen is túl lennék. Egész életem, nagyszerű pazarlásom belefúlt a régi átkok, bűnök s a javíthatatlan embertömegek galádságába. Dehogy is akarok én katona most lenni: írni szeretnék, nagyot. (Folytatom, másnap, szept. 30-án.) Hálásan köszönöm a 300 koronát, délelőtt érkezett. Már olyan nagy bajban voltam, hogy Diósy Menyhértnek adtam megbízást és névjegyet hozzád a pénz miatt. Szóval, nem írtam meg készülődő nagy versemből csak 3—4 strófát. A jövő számig vagy költő leszek, tehát írok vagy másvalami: katona vagy hőstelen halott. Nem tudom mi van a pörömmel. Ransburg az öcsémnek afélét mondott, hogy könyveimet ők veszik át. Hogyan? Hatvány Laci talán meggondolta a dolgot s engem suttyomban eladott? írok közelebbről többet. Addig tudass. Rellának szerető kézcsók, tiéidet ölelem. Téged ölellek igaz, hű szeretettel Adyd 95. Ady Endre — Fenyő Miksának [Csúcsa, 1916.] okt. 4. Drága jó Miskám, talán éppen akkor írtam neked, amikor te írtál nekem. Bolond, beteg vagyok s engedd meg a távirati stílust. Nem tör-