Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

(Levelező szerkesztő) Nem kevésbé volt jelentős azonban tényleges szerkesztői munkája, melyet a köztudat nemcsak tévesen, de egyáltalán nem értékel. A kötetünkben közölt levelezés azonban olyan tényekkel szolgál e téren, hogy módosítani kell az eddig kialakult képen. Az emlékezők egész sora, élükön Fenyővel, a Nyugat szerkesztése körül minden érdemet Osvátnak tulajdonít, és bizonyára nem alaptalanul. A kéziratokkal feltehetően Osvát foglalkozott a legtöbbet és talán személyesen a szerzőkkel is. Fenyő így emlékezik erre: ,,A Nyugatot lényegében Osvát egyedül szerkesztette, ő olvasta el a kéziratokat, és csak ha neki kételyei voltak, akkor adta oda nekem vagy másnak elolvasásra."

41 Osvát azonban köztudottan irtózott mindenféle írástól. így a szerzőkkel való levélbeli foglalkozás nagyrészt Fenyőre maradt. És ez nem csekély szerep volt. Gondoljunk csak a vidéki szerzőkre. Ady is ilyen volt többnyire párizsi, érdmindszenti majd csúcsai tartózkodásai idején, de vidéken élt egy darabig Babits, sokáig Kaffka Margit és Tóth Wanda. Hosszabb ideig külföldön lakott Lengyel Menyhért, Bíró Lajos, Hatvány. Kaffka és Tóth Wanda Fenyőhöz írt leveleit olvasva kiderül, hogy Fenyő már a Figyelőnél is rendszeresen bírálta műveiket, biztatta, segítette őket tanáccsal, gyakran előleggel, és még inkább így volt ez a Nyugatnál. Fenyő Babitsnak írt levelei is arról tanúskodnak, hogy vele is ő tartotta a szerkesztői kapcsolatot: ,,Az Ady-szám óta nem kaptunk írást öntől . . . talán valami okot adtunk a neheztelésre?"

42 ,,Az Arany Petőfi tanulmány pompás volt, mindenki elragadtatással olvasta."

43 Ha meggondoljuk, hogy Fenyőnek tulajdonképpen csak „mellékfoglalkozás" volt a Nyugat szerkesztése, hiszen megélhetését GyOSz-beli állása biztosította, akkor értékelhetjük csak igazán azt a nagy lendületet, mellyel mégis részt vett benne. A levelek tanúsága szerint nemcsak szerkesztői, de jó emberi kapcsolatot is tudott teremteni a szerzőkkel. Ahogy Kaffka Margit tréfásan írja egyik levelében: „Igen nagyon hálásan köszönöm, hogy az én kedves jó barátom, dr. Fenyő Miksa gondoskodva segít benne, hogy annak a kiállhatatlan Nyugat szerkesztőnek, annak a Fenyőnek végre kevesebb ügye legyen velem."

44 De abból is következtethetünk Fenyő türelmes és gyöngéd szerkesztői tapintatára. U