Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

A hatalom szolgálata ismeretlen fogalom nála, az uralkodó politikai eszmék szolgálata, az egyútonjárás azokkal, akik parancsolnak, számára lehetetlen elképzelés, de valójában és lényegében Illyés Gyula új könyve szintén a szolgálat jegyében fogantatott. Csak éppen hogy ő azokat szolgálja, odaadással, szeretettel és kivételes tehetséggel, akik maguk is szolgálnak, mert ezer év óta az a sorsuk, hogy szolgáljanak, s hogy erejükből mindenre fusson, csak a maguk számára alig valami. Az ólakiakat szolgálja, a nehéz cuppogó földet, a sárba süllyedt tanyákat, ahol a háborúból otthonmaradtak az 1914 18. évi háborúról van szó és a forradalmak idejéről öregek és asszonyok és gyerekek végzik a hadbavonultak nehéz munkáját, veszekednek a jegyzővel, lesik a postát, mely hírt hoz egyszerű, becsületes, romantika nélkül való közléseket, GaKoia síkjáról, az olasz front hegyeiből és a szibériai fogolytáborból. Az ólaki parasztokról ír, meg a vászolydiakról, a szőlőhegyi szegénységről, meg arról, amikor a katonák kezdenek visszatérni a frontokról, már aki visszatér, és a falu határai egyszerre Kamcsatkáig szélesednek ki és ,,a kiskapuk éjjelente egy Krasznojárszkból vagy Ile d'Yeu-ból várt vendég miatt nem zárultak be". És ahogy ez a Kamcsatkáig kitárult világ az otthoniak én hazatértek szamára új horizontokat tár fel, és ahogy az ólakiak meg a vászolydiak várják a folytatást. ,,A vidék elvadult. Elvadult vagy felszabadult? Egy hét alatt ezer esztendő fejlődését érzékelhette, játszotta el visszafelé, ahogy a szervezett állam kötelékeiből kibújt és visszavedlett ördög tudja, mivé is vedlett vissza, nehezen lehetett követni." Ennek az átváltozásnak hőskölteményét írja meg Illyés Gyula, mesteri tollal és olyan érdekesen, hogy az ember nem tudja abbahagyni könyve olvasását. Ahogy a vidék elvadult Bálint egyszer revolvert fog a jegyzőre, a hercegi halastóban gránáttal pusztítják a halakat, a hercegi erdő köztulajdon lesz , ahogy felszabadul, magára eszmél, ahogy a zsandárelnyomta vágyak tudatossá lesznek, ahogy megejtő forradalmakon és kijózanító csalódásokon keresztül eljut az igazságig, hogy urak mindig voltak és mindig lesznek, erről és sok más egyébről olyan oldalakat, de egyiket a másik után, találunk Illyés könyvében, hogy nyugodt lelkiismerettel és nem tartva semmiféle irodalomtörténeti revíziótól, állíthatjuk: jelentékeny könyv, kiváló munka. Az egész munka az, s talán még inkább az részleteiben. Egyik gyöngéd, pasztellszínű