Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ILLYÉS GYULA ,,11 ne faut pus tenletnenl qu'un ouvrage soit bon, mais qu'il soit fait par im bon auteur. M. J OU BERT Irtam-e a Nyugatban Illyés Gyuláról, mint költőről, nem tudom. (Egy kissé restellem, hogy ebben a kis könyvben már hányadszor mondom: nem tudom.) Azt tudom, hogy az első sorától kezdve igaz költőnek tartottam és az első ké/.szorításától kezdve igaz embernek. Verseit nagyon szerettem; az volt a véleményem róluk, hogy kevesek számára valók, de ezeknek sokat jelentenek. És jelentősége minden írásával nőttön-nőtt szememben: a Babits-utáni generáció legnagyobb írójának tartom. Verseinek levegőjében — mind egy különös, majdnem magányos lélek megnyilatkozása, olyan forma- és kifejező erővel, hogy csak a legnagyobbakkal említhetem együtt valami egyhangúság \ an, de a vers iránt fogékony művelt ember számára nincs tartalmasabb, beszédesebb, színesebb egyhangúság. Én kétszer-háromszor is elolvasom egy-egy versszakát, szinte nyelvem hegyén forgat va meg hangjait, képeit, meglepő fordulatait, mint a borkóstoló a nemes balatonvidékit. (Mersault-ot akartam írni, de hátha Illyés már nem emlékszik erre a francia márkára.) Illyés versei nem adják könnyen magukat, ezeket meg kell hódítani és érdemes. A napokban a Kortárs című otthoni lapban néhány versét olvastam, hosszú hallgatás után írta ezeket; mind java Illyés. Költészetének genezisét az ősöket kutatva, érthetően azokhoz a költőkhöz fordultam, kiknél Illyés gondolatai a legszívesebben időznek el, s géniuszuknak a legspontánabban hódol. Nos hát Csokonai hatásának semmi nyomát nem leltem Illyés költészetében. De ami a legkülönösebb: Petőfi, kit életrajzában lelkesen, olykor elszántan ünnepel, s kinek karakterében nem egy rokon vonást találunk Illyés nekünk rokonszenves karakterével, amilyennek őt ismerjük, s ő önmagát ismeri, Petőfi költészetének sem volt hatása rá. Petőfi egyénisége igen, eszmevilága igen, de költészete nem. Ady sem, bár Ady eszmei és formai bátorsága, minden konvenciótól való függetlensége hathatott rá, Babits nyomán, vagy tőle függetlenül Illyés is szerette aláhúzottan hangoztatni, hogy Ady költészete nem volt rá hatással. Babitsra