Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

sajnálja, e pillanatban el van foglalva" ezzel szóba kellett állni, kellő respektussal, ahogy ezt kedves és intelligens titkárnőm, GondaKatinka tudta anélkül, hogy etekintetben bármilyen utasítást kapott volna. Cholnoky László l>ejött, tudta, hogy nem kell látogatása célját előadnia, s én viszont tovább tartóztattam, hogy ne érezzen semmi kényszert látogatásában. Meg aztán érdekelt is mondanivalója, mely néhány küzdelmes ]>erc után lassan-lassan megindult, s ha volt is benne keresettség, ez inkább törekvés volt a keresettség eltüntetésére. Világosabban, ésszerűbben beszélni erről az emberről akkor sem tudtam volna, hát még most annyi évtized múltával. Erről az emberről Ady nem mondotta soha: „irodalmi író". írók gyakran látogattak meg , miről volt szó ? Nem volt szó, nem lehetett problémáik megoldásáról, azok, kevés kivétellel, megoldhatatlanok voltak. Legföljebb arról, hogy valamely pillanatnyi zavaron átsegítem őket. Szégyellem, hogy milyen szánalmasan csekély összegekről volt szó, viszont igyekeztem könnyűvé tenni az ügy lefolyását. Csak azt nem szerettem, ha valaki kérése indokolásául olyasmit mond, hogy különben kénytelen ragyOk . . . stb. Ezt én a zsarolás egy fajtájának éreztem, s \alami oktalan dacot váltott ki nálam. (Ezért még külön neheztelt cin.) Cholnoky Lászlónál erre nem adódott alkalom. S mégis megtoi té-nt, hogy egyszer azzal köszöntött be: „Búcsúzni jöttcin igazgató úrtól!" ,,Miért, mi történt?", kérdeztem nem éppen barátságosan. Mire ő: „Azt gondoltam, feljövök igazgató úrhoz, kérek kölcsön száz forintot, s addig többet nem is jövök fel, míg ezt meg nem adom. Minthogy erre semmi valé)színűség nincs, mindjárt búcsút is veszek". Alkoholista volt. Tudták róla, meg is írták ezt, mintha ez/el a szóval ilyen mélységeket ki lehetett volna meríteni. Számomra ez semmi magyarázattal nem szolgált. Nekem így, együtt ezzel a jiokollal, a pokol mesterséges felidézésével, s talán azzal is. amit Cholnoky Viktor jelentett számomra, így egytitl volt Cholnoky László. En számos látogatásai alkalmával soha semmi nyomát az alkoholnak nem is láttam. Úgy látszik, törődött azzal, hogy ne lássam, pedig tudhatta, hogy magasiskoláját ennek a Nyugat első tíz esztendejében Ady mellett kijárhattam. Egyszer valamely dolgom a Főherceg Sándor utcába vitt. Egy régi ház előtt elhaladva, ennek az utcára szóló pin-