Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

getni, mindig új mélységekre akadunk. Adyról a közhit az, hogy nagyon egyenetlen költő. Ezt a hitet éppen a kimeríthetetlen gazdagság és mélység okozza. Annyira nagy, hogy nem is érthet­jük egyszerre, emeletek kellenek megértéséhez. Am kortársunkról lévén szó ebbe nehezen nyugodhatunk bele. Danténál nem igényeljük az azonnali és kommentár nélküli megértését a mély­ségeknek, de azt igényeljük Adynál. és ha nem kapjuk meg, benne keressük a hibát, nem j>edig magunkban. Földessy (akinek egy Ady-tanulmánva alkalmából írja Babits e végérxénves sorokat), aki éppen kritikusi alaptermészeténél fogva élményszerűen tudja, hogyan zárkózhatik el előlünk egy-egy szépség makacsul sokáig, s hogyan kell a nagy szépségeket küzdelmesen egyenként felfedezni tanult annyi alázatosságot, hogy ettől a közgőgtől megszabadult legyen, s ki meri mondani, hogy Adynak kilenc könyvében alig van vagy nincs is rossz verse; alig van okunk hin­ni, hogy van, amely a megértés bizonyos emeletéről kitűnőnek ne tűnne föl. S ily világításban tűnik igazán szembe Ady kivételes­sége. Való igaz, hogy egy költő értékét csúcsai szerint kell meg­ítélni, s kevés költemény naggyá tehet valakit. De Adyt sok köl­temény teszi naggyá. Oly termékenység, oly erő, oly lírai áradás ez, mely párját ritkítja a világirodalomban". Belgyógyász. Végtelenül sajnálom, hogy Kosztolányi megírtaezt a bírálatot . így szólt az 1929-ben írott polemikus cikkem. Aztán Kosztolányi halála (1936) után feltámadt az affér, mikor Illyés Gyula sajtó alá rendezte Kosztolányi irodalmi dol­gozatait, és bevezető cikkében kemény bírálatot mond azokról, kik Kosztolányit Ady-cikke miatt élesen támadták. Megtáma­dottnak éreztem magam, válaszoltam. Illyésnél nem volt sikerem vele; az ő viszontválaszának viszont nálam nem volt sikere. Fölényes volt és kongó, még ha nem is akart bántani engem, mert hisz cikke végén odacsapja: „megrovásom félreérthetetlenül az újságíróknak szólt. Fenyő Miksát kérem, fogadja őszinte megbecsülésem jeléül nem tartom újságírónak." Arról, hogy Illyésről hogy vélekedek, külön fejezetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom