Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Utolsó beszélgetésünk is milyen régen volt.* Itália a külföldi írónak szánt nagydíjjal tüntette ki, így fejezvén ki háláját a pompás Dante fordításért; elmentem hozzá, hogy kezet szorítsak vele. A san-remói út körülményeiről beszélgettünk, s aztán a remekbe írt beszédét olvasta fel, mellyel a nagydíjat megköszönni készült. És amikor San-Remóból visszajött, újból meglátogattam, és tovább nincs. Minden nap készültem hozzá, s minden nap visszarettentett a gondolat, mely olyan megrázóan fejeződik ki Balázsolás című versében: mennyi kínt bír az ember mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet . . . S talán azt is, hogy nem M olyan nagy dolog a halál. És most mit írjak róla? Itt tornyosul előttem életének egész gazdagsága; mit tudok ma ebből kiragadni, amit nem tudna az, kinek valaha is az a ritka szerencse jutott osztályrészül, hogy közelébe jutott. Művei méltatását? Besorozását valamely irodalomtörténeti fejezetbe, ha mindjárt a fejezet élére? Vagy próbálkozzak meg valami egészen eredeti osztályozással, talán azzal: géniusz, s akik nem azok (,,a tehetségtelenek osztály harca"-nak szellemi hátvédcsapatja). Vagy magamat idézzem, ahogy közel húsz esztendeje írtam róla, gyöngéd szeretettel és azóta sem csökkent hódolatos barátsággal. Ilyeténképpen: ,,A portréját idézem magam elé: ki légyen ő, mit élt, micsoda ösvényeken kanyargott föl élete útja, milyen szakadékok mentén, micsoda szédülésekben ? Mi az a közös vonás, ami azt a nyolc-tíz könyvet, mely tizenöt esztendő alatt idegesen remegő keze alól (megszakadásig dobogó szíve alól) kikerült, mi az a forró közösség, mely egyenlítőként e műveket átkarolja? Mert ez az: a zseni több mint egynéhány tucat szép vers, lebilincselő olvasmány, több mint egy ragyogó intellektusnak foszforeszkálása; csak körül kell nézni, hányan tudják ezt, ügyesek, tehetségesek ! A zseninél versek és novellák, kriti* Nom volt az utolsó. Még visazajötte után is többször meglátogattam lakásán én a szanatóriumban.