Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
indulva (hogy ti. a kritika művészet) megkíséreljük tisztázni az impresszionista kritika főbb sajátságait, és lemérjük pozitív és negatív hatását a magyar kritika fejlődésére. (Az életfilozófia mint az impresszionista kritika gondolati alapja) Ha az impresszionista kritika filozófiai alapjait keressük, akkor is az említett tételből kell kiindulnunk. Ha ugyanis a kritika művészet, akkor a kritikus munkája a teremtő művészével egynemű folyamat. Ugyanúgy reprodukálja, újra teremti a művet, mint a művész az életet, és ez a reprodukció nem fogalmak segítségével történik, hanem az élmény, az átélés misztikus útján. Az élmény, az intuíció mint a megismerés forrása pedig az életfilozófia ismeretelméleti alapkategóriája. Ez az élményszerűség a legteljesebb szubjektivitást hozza magával a kritikában. A kritikus nem állapít meg összefüggéseket, törvényszerűségeket,csak benyomásokat, hangulatokat érzékeltet, nem fogalmakkal operál, hanem képekkel, metaforákkal. Ez az ismeretelméleti kiindulás az alapja az impresszionizmus mélyen gyökerező agnoszticizmusának. Mikor az életfilozófiáról mint az impresszionista kritika eszmei ihletőjéről beszélünk, akkor ezen még nem a Dilthey által kifejtett határozott filozófiai rendszert vagy éppen rendszerellenességet kell értenünk, sokkal inkább Nietzsche az, aki mint közös ős, az életfilozófia és az impresszionizmus eszmei forrása. Nem véletlen, hogy pl. Hatvány az impresszionista kritika hitvallását (Eri és a könyvek) még 1910-ben is Zárathustra pózában és helyenként az ő szavaival nyilatkoztatja ki: „Nos testvéreim, verjük a változó ítéletek szivárvánvhídját a művész változó lelkétől a mi változó lelkünkig." 27 Nietzsche nagy hatása a századforduló szellemi életére közismert. Az akkor ereje és önbizalma teljében lévő magyar polgárság természetesen azt szűri ki belőle, ami akkor saját illúzióival leginkább harmonizált: életmámorát és arisztokratikus egyéniségkultuszát. Ez az életmámor egyrészt pozitív formában sugárzik at az impresszionista kritikába, mikor a kritikus életszerűséget és újszerűséget követel a költőtől a merev szabályok és megkötöttségek szürkesége helyett, másrészt viszont akárcsak 2 Vezér Erzsébet 17
