Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

mány, hanem művészet. Komlós többek közt a liberális kritika elnevezést ajánlja kritikatörténetében, 21 de ez csak egyik oldal­ról, a marxista kritika oldaláról határolja el az irányzatot; a po­zitivista kritika is liberális volt, ha egyes képviselőiben ekkor már perzekutorrá vált is. Az akadémiai irodalomtörténetben ugyancsak Komlós az individualista, pluralista vagy élménysze­rű kritikát javasolja. Ignotus lírai kritikáról beszél éppen Fenyő­vel kapcsolatban. 22 Azt hiszem, kár töprengeni rajta. Nemigen van olyan pontos irodalmi műszavunk, mely egy valóban sok­rétű irányzatot tökéletesen fedne. Úgy gondolom, hogy ha tar­talmát és eszmei forrásait megközelítően pontosan meghatároz­zuk, akkor nyugodtan megtarthatjuk a konvenció szentesítette kifejezést. (Tudomány-e a kritika vagy művészet?) Előbb szóltunk a tanári kritikának arról a jellegzetességé­ről, hogy művelői egyben az egyetemi vagy középiskolai kated­rákon irodalomtörténetet adtak elő. így természetszerűleg náluk fel sem merülhetett az a kérdés, hogy a kritika tudomány-e vagy művészet. Minden tekintélyükkel tanúsították, hogy tudo­mány. A század elején azonban, ahogy az írói és újságírói kritika túlsúlyba jut, elsősorban Oscar Wilde és Alfred Kerr nyomán egyre gyakrabban foglalkoztatja a kérdés a kritikusokat és az irodalomteoretikusokat. Ezt fejtegeti a fiatal Lukács is a „kísér­letről" szólva. 23 És bár ekkor még ő is művészetnek tart egy bi­zonyos fajta esszét, mégis világosan látja, hogy művészet és kri­tika között elvi különbség van. Mindenesetre nem a jól meg­írtság teszi művészetté a kritikát, mint ahogyan ezt általában értelmezni szokták. ,,Az egyik a képet-teremtés princípiuma lenne, a másik a jelentőséget-adásé; az egyik számára csak dolgok léteznek és a másiknak csak fogalmak, csak összefüggések, dolgok kapcsolatai." 24 De a tudomány és a művészi kritika kö­zött is egész sereg lényegi különbség van, hogy csak a legfonto­sabbat említsük: a tudomány eredményeit meg lehet, sőt meg is kell haladni a tudomány fejlődésével, viszont egy-egy kiemelkedő kritikai mű mindig tanulságos marad. Lukács is, Kerr is Lessing Hamburgi Dramaturgiáiéínak példáját idézi, mely nem vesztette el vonzerejét annak ellenére, hogy a klasszikus tragédiáról benne

Next

/
Oldalképek
Tartalom