Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ményen; újabb darabjainkban az irodalmi nivót illetőleg is folytonos előrehaladást látok, ha ez talán valamivel lassúbb is, mint a technikában való fejlődés. Csak mint el nem hallgatható nagy eseményre utalok arra, hogy a legutóbbi években drámaíróink a külföldet is meghódították" mondja nyilatkozatában), tehát ami Ambrus Zoltán szabad, elfogulatlan szellemének öröm és dicsőség, az Herczeg Ferencet az irigység és vak düh elcsukló hangján szólaltatja meg, s abszolút rezignációra készti. A nemzeti érzés hiányzik a külföldre exportált magyar drámákból: sújt le drámaíróinkra, s tanút is idéz, Felix Saltent, akit más alkalommal valószínűleg le sem köpne. Hát hiszen lehet, nagyon lehet, hogy Bródy Sándor, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc meg Biró Lajos darabjaiban kevesebb a tárogató, mint Ocskay brigadérosb&n, de ötlet van bennök és elán és művészi törekvések. Nagyszerű ambíció van bennük: megállni a helyüket ott, ahol az egész világ íróinak versenye nagyon komoly feladatok elé állítja tudásukat, leleményüket, művészetüket. És ha nem a tiszta irodalmiság érvényesítette ez írók drámáit a külföldön, másrészt nem is az irodalmi fajsúly volt az, mely Herczeg Ferenc színműveit a hazai röghöz láncolta. És most szálljunk vitába Herczeg Ferenccel a „nemzeti érzés" kérdésében? Fejtegessük neki, hogy sehol a világon nem űznek e fogalommal olyan tulipánszédelgést, mint nálunk, s hogy a legnacionalistább kritikus is beéri azzal, hogy teszem Baudelaire, aki szintén nem hasogatta ki a nemzeti gloire sugarait költészete számára, francia talajból lett, a francia föld körülményei által határoztatott meg aminthogy ez nem is lehet másképp és úgy írt, ahogy nagy tehetsége írnia adta ? Vagy ajánljuk figyelmébe azokat a szuverén cikkeket, melyeket négy-öt esztendő előtt Ignotus e tárgyról a perzekutor esztétikáról írt? (A Kísérletek kötetben jelentek meg.) Fölösleges dolog. Herczeg Ferenc hazafias aggodalmai ma már kissé kriptaszerűen hatnak. Nézzen csak maga körül, akiket a szárnya alá vesz, a nemzeti érzés vámosai, javarészt meghaltak, elfelejtődtek. S akiket támad, ma már beati possidentis. Nem éppen abban az értelemben, hogy jó hivatalokat szereztek, közéleti tekintélyre tettek szert, hanem abban a magasabb bár szikárabb értelemben, hogy az övék az a három-négy ezer