Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

írtam erről annak idején (1941 október): Az írástudókárulása címmel, utalással Julien Benda könyvére, mely Franciaországban a húszas évek elején jelent meg ,,s szólt a művelt embereknek arról a kivételes csoportjáról, akiknek hivatása: a vad erőszak uralma idején megőrizni a jellem princípiumát. Ezek az őrök — állította Benda pompás tanulmányában — nem teljesítették híven feladatukat. Nem teljesítették a filozófusok, mert elárulva Schopenhauer legfőbbj erkölcsi elvét: a szánalmat, a hatalom akarását próbálták igazolni remekbe faragott aforizmákkal: elárulták a tudósok, akik a tudományt a humanitás jellegétől megfosztva, a nemzeti sajátságok képére próbálták teremteni; elárulták az írók, akik világító pályájukat elhagyva, a tömegek nyomába szegődtek, jelszavak hirdetőivé váltak, pártok programját szolgálták, gondolkozókból cselekvőkké váltak, megcselekedvén azt, amit a tömegek, vagy a hatalom, vagy a korszellem hasznosnak hirdetett. Mint Babits Mihály mondotta, aki Julien Benda könyvéről egy egyenrangú tanulmányban számolt be: »Mindenütt ugyanaz a látvány; mindenütt szellemi életünk egész terén, ahogy mondani szokás elhagyták az Írástudók földi harcok fölött álló magasságukat, s leszálltak a harcba, vagy saját kifejezésük szerint az életbe; leszálltak nem személyükkel, hanem doktrínájukkal, ami eddig egyetlen bíró volt itt, az Ész, levetette bírói palástját, a harc megvakul, nemsokára nincs bíró, csak harcos: az írástudó épp oly harcos lévén, mint a többiek.« Ez a húszas évek elején volt. Vajon ha ma (1941 okt.) írna vagy írhatna egy magyar Benda a magyar írástudókról, milyen képet tárna elénk? Vajon az írástudók papok, tudósok, művészek, ma különben teljesítik-e feladatukat, mint azok, akikre húsz év előtt a szellem princípiumának őrzése bízatott? Vajon amit ma hirdetnek, szószékről, tudós írásokban, bölcs tanulmányokban, faragott képekben , az a tömegszenvedélyek, uralkodó jelszavak és hatalmi parancsok elhárító lövegei által el sem érhető magasrendű eszméknek sugárzását közvetíti-e, vagy egyszerűen kiszolgálását több-kevesebb tehetséggel és több-kevesebb meggyőződéssel azoknak a tömegmozgalmaknak, melyeknek érvényesülését ma a hatalom helyesnek és előmozdítandónak tartja. Egyszóval, lehet-e ma is az írástudók árulásáról beszélni? 10 Vtzér Erzsébet 145